Néhány rövidebb versem

Tüzes arcú tépődés

A félelem, a félelem,
az életem, ítéletem,
szerelemben, magányomban,
vágyaimban s halálomban.

Add nékem

Add nékem mosolyod, csillagom legyen,
hogy bekeretezve falamra tegyem.

Mámor s remegés

A gondolat ma elszállt,
hisz az érzés újra él,
bizonyosság már megállt,
és a nyíltság csendben fél.

Zelk szavaival

"Léted ringatja létemet":
nyugtalan szavak vélelme,
és most, mikoron bétemet,
sem csitul végre félelme.

Álmodtam

Álmodtam magamnak egy fénybeveszett életet,
megvetve mindenkit ki valóvá tett képzetet,
és mikor megérkezett nagy bágyadtan-réveteg,
gúnnyal telve nevettem a megdöbbent végzetet.

Vers fiókomba

Megírta, majd nyomban ezt gondolta:
túl való, mely lelkemet csókolja,
mint belsőm halálát kifontolta,
ez a vers is jó lesz fiókomba.

Egy kis éji dal

Éjfél múlott, csillag nem törődik az bajjal,
napfénnyel élő őrült, hivalkodó zajjal,
hűvös szél nem kering ím balsors-szülte sarjjal.
Elalszik a világ. Tán sosem jő már hajnal.