Két vers

Aki otthon van a honi underground zenék világában, ismerheti az Avar zenéjét, amit Khrul, sok más zenei formáció mellett egymaga működtet. Különböző költők verseit zenésíti meg, ambient/dark stílusban, egyedi módon valósítva meg művészetét. Aki szereti a tartalmas zenéket elgondolkodtató mondanivalóval, annak csak ajánlani tudom. Az Elvesztett társam, megnyert kedvesem albumon a címadó dalban helyt kapó két vers eléggé megfogott, ezért gondoltam fel is rakom őket ide.

René Francois-Armand Sully-Prudhomme -Sóhaj
(fordította: Kosztolányi Dezső)

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.

Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni,
elhullani, könnyben feledni
mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni
s mindig szeretni.


Székely János - Tudom én, kedves...

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.

Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem...