A Mélységi mámor 11 száma nem tartalmaz üresjáratot, nem laposodik el a korong, viszont a pörgősebb és a lassabb dalok közti eloszlás néha jobban elbillen a melankolikusabb oldalra, ami nem feltétlenül baj, bár nekem több kedvencem is inkább a gyorsabb nóták közül való. Ilyen pl. a Folyók hátán, ami már az előzetes maxin is szerepelt, vagy a 80 órája ébren a maga vággyal és élettel teliszövegével. Az Üveg és ököl is ismerős lehet már a Hammeres válogatásról, azóta nagyon megszerettem ezt a dalt, csakúgy mint a Gyémánt út-at, aminek különleges hangzásához hozzájárul az extra hangszerként használt duda is. De a "bánatosabb", merengőbb tételek közül is meg kell említenem az Épülj újra fel-t, aminek kezdése ("Romjaimon magány énekel, dúdolja: "épülj újra fel"...") maga a borzongás, persze jó értelemben, vagy mondhatom pl. a Víz vagy-ot is, ami szintén maxi-s tétel. Sodor magával, ahogy a cím is mondja, leginkább ez a légkör árad a lemezből: a távoli óceánok, közeli kéklő folyók, csordogáló patakok hullámzása, fénylése, csobogása, ahogy visz egyre messzebb és messzebb, ahogy az Üveg és ököl-ben is énekli Robi: "Az életem ez a menekülés".
Kellemes, szépséges album ez, amire mindenképpen érdemes beruházni, csakúgy mint az Árnyak-lemezekre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése