Leginkább kevésbé ismert filmekről fogok írni, mivel ezeket kedvelem inkább. Vagyis nem az a lényeg hogy ne legyen populáris, csak általában ezek a népszerű új filmek nem sok értékkel bírnak számomra (és igen, kövezzetek meg, de nekem a Gettó milliomos sem tetszett, és amilyen lelketlen vagyok, meg sem hatódtam rajta). Jelen film Németországban készült, a története pedig már eleve nagyon megtetszett. Hat barát története ez, akik a '80-as végének Berlinjében bomlasztják a rendet, ellenállnak a rendőrök támadásainak, életükbe semmilyen hatalomnak és elnyomó rendszernek nem engednek beleszólást. Aztán eltelik 13 év, ott állnak az új évezred küszöbén, életük megváltozott, a lázadás is már a múlté.Viszont felrobban egy bomba, amit még a régi szép időkben készítettek el, és emiatt kénytelenek újra feléleszteniük a régi barátságot...
Az tetszik ebben a történetben, hogy az igen eredeti ötlet mellé nem párul sablonos kivitelezés sem szerencsére, elejétől végéig leköt a film. Az is a javára válik, hogy nem próbál igazságot sem szolgáltatni, nem foglal állást sem a régi eszményeik mellett, sem az új életük mellett, egyszerűen bemutatja hat olyan ember történetét, akik közül a legtöbben az évek múltával feladták fiatalkori naiv, mégis élettel teli elképzeléseiket egy egészségesebb világról. Olyan embereket tár elénk, amilyenek mindnyájan vagyunk: bár a kezdetben a legtöbben tele vannak nagy tervekkel, ám ez végül mind elmúlik, és marad a konvenció, a hétköznapok megszokása. Vagy éppen a mgnyugvás, a lecsillapodás, hiszen előbb-utóbb mindenki belátja, hogy nem ő fogja megváltani a világot, legyenek akármilyen újítóak is az elképzeléseik. Viszont sosem árt tudni, kik is voltunk és vagyunk valójában, miben hiszünk, miért élünk, és hogy mennyi valóság van egyáltalűn amögött a kép mögött, amit a világról gondolunk. Számomra ez is a film lényegi mondanivalója, illetve az, hogy tegyünk bármit, higyjünk bármiben is, de sosem éri meg feláldozni ennek oltárán a barátságot, a kapcsolatokat, hiszen nem is ezeknek kell, hogy (kizárólag) összetartson valakiket.
A színészi játékról már nem fogok sokat regélni, különösképpen ez nem szokott érdekelni, habár azt nem szeretem, ha láthatóan rosszul alakítja valaki a szerepét, de a színészekhez különösebben nem fűz semmilyen érzelmi kapcsolat. Azt meg kell említenem, hogy Til Schweiger alakítja a főszereplőt, aki eddig látott filmjei alapján kivételesen szimpatikus szerepeiben, itt is tetszett az alakítása.
Összességében ez egy elgondolkodtató, jó kis film volt, ami ajánlott minimum egyszeri megnézésre mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése