Körülbelül fél éve ismerem az Agregator-t, akkor egy Hammer-es válogatás DVD-n találkoztam a Zuhanás című klipjükkel, és egyből megtetszett dallamossága, ami mégis olyan súllyal vegyült, hogy az egy rendkívül megnyerő elegyet alkotott. Egyből utánik is néztem neten, ahol bele is tudtam hallgatni a többi számukba, és azt kell mondjam, nagyon tetszett amit hallottam. Így hát, amit tehettem, be is szereztemaz albumukat, amihez igen nagy örömömre két régebbi albumuk is hozzá volt pakolva egy bónusz CD-n. (ráadásul még a szövegeiket is tartalmazza a booklet, ami aztán csak a ráadás:)) Szóval, Szürkület a cím, és 9 számot tartalmaz. A számok színvonala egységes, az album nem tartalmaz üresjáratokat. És hogy milyen is ez a színvonal? Rendkívül sodró-magával ragadó, elképesztő, é hogy őszinte legyek, a 9 szám pillanatok alatt lemegy, miután az ember csak tátott szájjal mered maga elé, hogy ilyet is lehet?? Kis hazánkban kevés a stílusát ilyen magas szinten, ilyen profizmussal és ennyire minden apró részletre kiterjedően végzi, hiszen itt zene és szöveg is egy egységet alkot, amiben mindkettő ugyanolyan fontosságúvá lép elő. A szövegek szintén egyedülállóak a színtéren, ennyire filozofikus, elgondolkodtató sorokkal ugyanis ritkán olvasni, amik Mikus Tamásnak köszönhetőek. Nem is tudnék közülük egyet kiemelni kedvencként, de a Szürkület az, amit már első hallgatás uán imádtam, de mondhatnám a Soha már-t, a Horizont-ot, vagy akár A rengeteg-et is. Magával ragad, aztán nem ereszt az album, és ez így is van rendjén. A korábbi albumok sem rosszabbak, talán még kiforratlanabbak (angol nyelvű dalokat is tartalmaznak),de a Szürkülettel felrakták a pontot az i-re. Megunhatatlan:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése