2009. május 4., hétfő

Sense of Silence - Ígéret földje


Ez az írás a HammerWorld magazin 2009/májusi, 214-es számának Fanzine rovatában is megjelent.
Örömmel vettem kézbe az áprilisi Hammert, főleg, hogy extra CD-ként a Sense of Silence Ígéret földje c. albuma volt megtalálható. Erről az albumról írnék most egy kicsit, tekintve hogy már stílusilag igen megnyerő volt, és akkor még nem is hallottam a zenét! A borító nagyon szép, Takács Petrának külön dicséret kijár érte. A lemez hallgatása közben úgy érzem, két világ kapcsolódik itt össze: egyrészt a '80-as évek rockzenéinek mentalitása, valamint a modern gothic rock/metal együttesek hozzáállása, ami együtt egy igen megnyerő ötvözetet nyújt számomra. Ezt a bandát akár egy énekesnővel az élükön is el tudnám képzelni, persze valószínűleg Solymosi Laci énekével sokkal jobban jártunk. A hangja kapcsán néha D. Nagy Lajos ugrott be, persze lehet, hogy más ezt máshogy érzi, nekem így tűnt. Az egész albumot egyfajta epikus aura veszi körbe, aminek kapcsán a hallgatása közben olyan, mintha egy ismeretlen földön tennék kirándulást. Az első szám, az Ígéret földje esetében hozzájárul ehhez az érzéshez a szöveg is. Ezek sem mellékes részei a lemeznek, és azt kell mondjam, nagyon szépre is sikerültek, szemééyes kedvencem a Megváltók könnyé-hez írott sorok, szeretem, ha egy dalszöveg olvasása közben mindenki mást láthat a sorok közé, ha nincs egyértelműen meghatározva, mit kell gondolnunk. A számokat tekintve: a Valahol-t érzem az album egyik legjobb számának.A Ne félj! főriffje engem a Junkies-ra emlékeztetett, a Meghasadt világ keleties motívumokkal operál, az Átok és Gyász pedig kitűnő levezetése ennek a szépséges debütalbumnak. Elemezhetném még mindegyik számot, de úgy érzem, egységesen kiváló korong ez, amit nem fogok egyhamar megunni:) Továbbá szeretnék még két friss albumot ajánlani: az egyik a My Dying Bride új albuma, a For Lies I Sire, ami szokásosan mestermű lett, illetve a hegedűslány, Katie Stone másik együttesének, az A forest of Stars-nak a The corpse of rebirth című albumát, ami, ha lehet azt mondani, még a MDB zenéjénél is borultabb, mégis egyszerre fenséges és gyönyörű!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése