Csehov rövid elbeszélései

Csehov drámái mellett elbeszéléseket is írt, rövidebbeket-hosszabbakat (A 6-os számú kórterem pl.), itt most néhány rövidebbet foglalnék össze írásomban. Csehov stílusára jellemző a hétköznpi emberek életének realista ábrázolása, míg az általunk többnek gondolt, izgalmasabb életet élőnek tartott szereplők esetében is (Sirály). Emellett a szimbolizmus is jelentős szerepet kap, de a romantika jegyei is megfigyelhetőek. Rövid elbeszéléseiről ugyanez elmondható illetve nagyfokú hangulatiság, ami áthatja egyes alkotásait, köszönhetően részben a viszonylag nagy időugrásoknak, ami a változás bemutatását szolgálja. Ilyen alkotása pl. a Jonics, vagy A menyasszony is. Előbbi egy orvos és egy család viszonyát mutatja be, ami a korábbi jó viszonyból egyre jobban kiüresedik. A családbéli lányt még korábban az orvos akarta elvenni, akkor a lány még visszautasította, ez előre meghatározta egész későbbi életüket. Az "elutasítás"-motívum több más történetben is megfigyelhető: míg a menyasszony címszereplője mindig is ú jszerepét várta, amikor már közeleg, mégis visszautasítja azt. Egyfajta önkiteljesedésre vágyik önkéntelenül is, és terveiben meg is erősíti a család barátja. Ez a műve aztán biztató végkifejletet is hoz: a változást kieszközölhetőként, elérhetőként jeleníti meg, szemben pl. a Prisibejev altiszttel,ami egy humoros elbeszélés egy olyan emberről, aki sosem tudja levetkőzni rendezkedő hajlamat. A figura aztán rövid idő alatt szimbolikus is lett Oroszországban, mint a folytonosan irányítani vágyó ember megjelenítője, ez az alkotás pedig szintén nagy népszerűségre tett szert. Kevésbé könnyedebb mű az Ellenségek, ami nem fest már ilyen pozitív képet: egy kifakadás az individuum sérthetetlensége mellett, amit aztán mások oly könnyen vesznek semmibe. Az Anna a férje nyakán pedig szintén a változást állítja pellengérre, csakhogy a Jonicshoz hasonlóan nem a vidám oldaláról szemléli: azt elemzi, hogyan fordulhat ki az ember teljesen önmagából és életéből új hit vagy épp az érdektelenség által vezérelve, a múltat szinte már elfeledve. Nem könnyű olvasmány mind, súlyosnak és letaglózónak is lehet nevezni jópárat közülük, de mégis egy olyan varázslat lengi körül, ami még a csüggesztő tartalmat is élettel tölti meg, és bizony ez ritka. És egyben lenyűgöző.