Saját

A költő versét szavalja

mert mása nincs, csak az a nyugtalan hívás
ismeretem légyen tiéd
egymásba ívás
mint emlegetik azok az értők
kiknek kénye sírás
hiszen a külvilágba születtek a sértők
ők, a szürke kísértők

a színek csak fehérségbe vannak gyökerezve
- ahogy redőzik, ahogy kékség mélyíti -
hit és panasz által erezve
hiszen a külvilágba születtek a sértők
bárhogyan is émelyíti
a szólásra emelkedett lángoló elme

mert a holokauszt is a németek bűne
erkölcsök pusztulása a városoké
s ha holnapra múlté a még megmaradt dűne
az gyárosoké vagy akárki másé

ha a bátran szavaló költő emelkedik
országok és kontinensek szégyenülnek
talán
világ redőzik ahogy kékség mélyíti
hiszen a látók élnek csak új kor hajnalán

messiások, drága messiások
kik a palástot öltötték
mégis értetlenül állnak
hisz hiába költötték
az alvót nem találták soraikban
ki tudatlan bölcsességében
épp népét vezette a Kánaán felé