Saját

Profanatika

oly örömmel lángba lobbantná a galaxist
napot, holdat és csillagokat
ellensége hogy oly kevés lét
hisz gyűlöli az örökké csillogókat
jaj végtelen Únalom!
oroszbarát emlékek látszatát
(mint az ismeret rövidített hallomása)
öntudat elégedett vallomása
a szénben elégetett
pergő napok mása

hedonista játék mint bölcsként Carpe Diem
de köréje egész filozófia árnya
Heidegger nevetett tudománya
és a mindig-pillanat pogány szárnya
lobogtatva az élet zászlaját
dúdolván hogy "végig csak a látszatát"
mert a teljesség az isteneké

ha holnap talán maják igaza:
harsány kacaj hisz mit számít
tornyokat építők vigasza
hogy egykor volt is
most sötét
de talán
majd csillagok tapsa előzi meg jöttét

és ha nem is dicsőül a Semmi hajnalán
az sem módosít a halottak dalán