A film az I. világháború idején játszódik, konkrétan 1914-ben, amikor a szembenálló angol, francia és német katonák (és vezetők) még abban bíztak hogy pár hónap alatt lezárulnak a harcok (a közismertté vált mondás: "mire lehullanak a falevelek, otthon leszünk"), viszont rá kell döbbenniük, hogy az állóháború kialakulása miatt egyhamar nem jutnak haza. Szenteste éjjelén is a lövészárkokban kénytelenek ünnepelni, viszont felfigyelve a másik fél jókedélyű mulatására, megtörténik a lehetetlen, és az addigi ellenségek szembenéznek egymással, hogy aznap estére fegyverszünetet kössenek. A valós események inspirálta történet itt azonban nem áll meg, hiszen igazán érdekesek csak a következmények lesznek. Az önmagában nevetségesen értelmetlen háborúskodás tapasztalatát sikerül az abszurditásig fokozni, hiszen valahol elképzelhetetlennek tűnik a helyzet: a katonák, akik karácsonyra virradólag együtt hallgatják az ünnepi misét, akik lakcímet cserélnek, hogy ha véget ér a háború, megkereshessék egymást, azok másnap egymás vérét kellene ontsák. Ezek az igazán megdöbbentő jelenetek; amikor a nyílt terepen mozgó ellenfelet egyikük sem képes lelőni; amikor végre ráébrednek, hogy őket, harcoló katonákat sokkal több minden fűzi egymáshoz, mint hazájuk háborúskodó hatalmaihoz.
"Ha vége ennek a borzalomnak, keress fel, és koccintunk majd rájuk, akik
karosszékükből irányították az egészet"
Igazából az alaptörténet semmi újat nem mond, de bemutat egy olyan emberi helyzetet, revelációt az embertelenségben, ami láttán a néző számára csak a döbbenet marad. A színészi játékok is szerencsére csak asszisztálnak a történethez, nincsenek nagy villongások, amik, bevallom, sokszor el tudják venni a kedvem bármiféle mozgóképtől. Azt hihetnénk, napjainkban érvényüket vesztették már a háborút bemutató filmek (legalábbis Európában), de persze mindig lesznek olyan "dolgok mögé látó" paranoiás, frusztrált emberek, akik szerint a történelmet pusztán a győztesek írják, a "holokamu"-t valósnak vélők csak a hatalom bábjai, de az internetes fórumokon olvasott fejtegetések (Isten hangja magyar volt, a zsidók még mindig a háttérből irányítanak mindent, a magyarok sosem tartoztak a finnugor nyelvcsaládba, sőt egyenesen ők teremtették a bolygót) az igazak. Számukra valószínűleg más kép élhet a háborúban a hazáért boldogan elvérző katonákról (akiket egyébként legtöbbször csak alaposan leitatva tudtak a harcmezőre vezényelni, mert csak ekkor csökkent halálfélelmük), a háború dicső és hazafias voltáról, de nekik, akik keverik a hazaszeretetet a sovén lovagromantikával, fogalmuk sincs a dolgok, az élet valódi mibenlétéről. Persze erről nem ők tehetnek, gyenge jellemüknek és állandó, beteges rettegésüknek nyilvánvaló következménye ez, miként a híradók és közélet vonzásában élő korunk emberétől sem ismeretlen a folyamatos félelem mindentől és mindenkitől; kifejeződhet ez ugyan gyűlöletben, vagy csak simán konstans aggodalomban, a helyzet ugyanaz marad.
Kicsit eltértem ugyan a filmtől, de úgy éreztem, itt a téma miatt ezt is megemlítem. Persze csak magánvélemény, nem kell egyetérteni sem, de kicsit érdemes mindenkinek elmerengenie a dolgokon (nekem is).
A filmet csak ajánlani tudom, megkapóan emberi az iszonyat sodrásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése