Kátai Tamás - Dombonjáró + Eső és város

DOMBONJÁRÓ

Hunyd le szemed selyemszemed
Homok pereg köréd, hagyd
Körmöd alatt csillog a tó
Úsznak hozzád naphalak

Napsugárról elindulnak
Nagy léptekkel körédérnek
Kékbemosott nyírfaágak
Dombonjáró távolok

Hunyd le szemed selyemszemed
Homok pereg köréd, hagyd
Körmöd alatt csillog a tó
Úsznak hozzád holdhalak

Holdsugárról elindulnak
Hamar jönnek, feléd nyúlnak
Pohár csendek, kicsi szobák
Meggyfaszagú esti kert

Hunyd le szemed selyemszemed
Homok pereg köréd, hagyd
Körmöd alatt csillog a tó
Kívánd azt, hogy megmaradj


ESŐ ÉS VÁROS

Üzenj nekem, ha messze még a hajnal
Elindulok át a városon

Ősszel megyek, köd ballag utánam
Gurul csapás párás földeken
Barázdák közt lélegzik az Isten
De a melegséged izzik csak bennem

Te nyirkos felhők mélyén hordod a szíved
Üzenj nekem lázas, nagy esőt
Én barna dombon füst leszek majd akkor
Lehelj belém szépséges erőt

Ha elveszne is holnapra ez a város
Én hozzád találjak még ma éjjel

Ősszel megyek, köd ballag utánam
Gurul csapás párás földeken
Barázdák közt lélegzik az Isten
De a melegséged izzik csak bennem

Mert elveszik tán holnapra ez a város
De én hozzád találok még ma éjjel