Vágy zivataros korszakai
mindig az ugyanaz és mégis más
egy jól ismert testen a régis máz
és vérző hevülés
teremtett bálványban az üresség
a soha jobb s halálig szüzesség
és gyűlölt indulat
századszor sem másként mint először
zúgó halál ha újból előtör
és néma kivárás
meddig még hogy miként félő iszony
légzi tudat hogy nem jő jobb viszony
csak őrült rajongás
tagadja Talán hogy vár jövője
joga, hisz ő lám szavam szövője
és csendes sóhaja
de végül az egy mi álomban tart
szent még ha ezerszer is belém mart
és kacér csillogó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése