Tamási Áron színjátékai

Tamási Áron nevét hallva az embernek először talán az Ábel-trilógia juthat eszébe, de színjátékai sem kevésbé jelentősek életművében, népi kultúránk fennmaradásáért sokat tettek ezek. A művek többsége a székely nép életét, hagyományait eleveníti fel, de úgy általában a falubéli, hagyományokhoz ragaszkodó emberek képe jelenik meg előttünk, akik élete magukban hordozza a régmúlt korok értékeit, persze kellő józansággal és fejlődni vágyással vegyítve. Nem olvastam még az összes darabot, az 1943 előttiek még váratnak magukra, de az azt követőek ismeretében azt kell mondjam, nem szabad lebecsülni ezeket az alkotásokat. Már a maga korában is többen kritizálták, hiányolták tőle az igazán teljességre törekvő ún. nemzeti drámákat, kifogásolták a "paraszti életérzés idealizálását és az intellektus iránti bizalmatlanságot", de ha szemügyre vesszük a kort, amelyben ezek a művek íródtak (II. világháború, azt követő teljes politikai fordulat, szocializmus kiépülése), akkor már érthetővé válik, miért menekült Tamási az egyszerűségével csábító, érzelmileg nyíltabb, igazabb életet élők világához. Érthető az is, miért nyúlt az '50-es években a mesejátékok csodát magában hordó, valóságtól elrugaszkodott világához. A gyerekekhez szóló ezen alkotásai közül egyébként többet fenntartással kezeltek akkoriban a politikai hatalmasságok, rejtett utalásokat kerestek a legáltalánosabb meséiben is, társadalmi kritikát az elnyomó király ellen összefogó és győzedelmeskedő nép történetében (Búbos vitéz), ami elég ironikus tud lenni, nem? Viszont az idő múlásával bizonyosodott be ezen játékok örökérvényűsége, és az Ördögölő Józsiás igazságosságot, a Tűzálló Pál mindent elsöprő szerelmet hirdető meséi egy csodálatos varázsköpenyt vállukra kanyarítva kerülik el a klisésség és sablonosság veszélyét. De nem csak könnyed hangulatú művek megírására hajlott Tamási, ennek legjelentősebb példája a Hegyi patak, ami egy igencsak komplexnek tűnő, de valójában a maga végletességében végtelenül egyszerű világnézetek kerülnek itt egymással szembe: a test hatalmát megvető, lélek örökérvényűségét hirdető már-már őrült fanatizmus csap össze a lélek erejét meg nem értő materialista felfogással, és a kettő párharcából bizony egyik sem kerülhet ki győztesen. Az egységességet példaként megjelenítő mű Tamási egyik legkevésbé vidám darabja a szigorú ítélethirdetésével: itt nincs fejlődés, pár apró kétséget leszámítva nincs nagy felismerés, aki a lelket tagadja meg, az bizony testében fog pusztulni, a testet megvetők pedig lelkileg romlanak össze.
Másik nagyobb terjedelmű színjátéka, a Boldog nyárfalevél a bizalom fontosságát hangsúlyozza egy olyan őrült korban, amelyben az ember saját testvérében sem biztos már. A háború értékromboló hatásait felesleges is már említeni, akik igazán rálátással bírnak a világ teljességére, már az ókorban is tudták, hogy a harc, békétlenség elpusztít minden belső tartást és erkölcsöt, és győztesek hiányában csak túlélőkről beszélhetünk, akik feladata csak az újjáépítés, a megvadult világ lecsillapítása lehet. Megjelenik tehát itt is a hegeli szemlélet, az arany középút győzedelmeskedésének alapigazsága, valamint jelen alkotásban a hűség és mint említettem, a bizalom fontossága. A háborúból visszatérő katona sorsán keresztül kapunk erről teljesebb képet, aki korábban jegyző volt, otthon hagyva szeretett faluját és egyben feleségét is, és 5 év távol lét után az értékek felbomlanak, megkérdőjeleződnek, és a bizonytalan férfi úgy dönt, bizonyságot próbál szerezni környezete hűségéről, ám ez csak csalódást szül, és bár a feltétlen bizalom nem egyszerű dolog, de az egyetlen járható út egyszersmind. Megjelenik ebben a színjátékban is az álca, mint visszatérő eleme Tamási darabjainak, a népi világot még életszerűbben, játékosabb formában elénk tárva, valamint több művében is szimbolikus értékkel bírnak különböző tárgyak (emlékezzünk csak a Hullámzó vőlegény fazekaira és festményére, ellentétezve a társadalmával megbékélő, abba beilleszkedő életmódot a saját lélek kiteljesítésével és szüntelen szemlélésével).
Tamási színjátékai időtállóságukban válnak kiemelkedővé, mindenképpen érdemesnek tartom az ismerkedést velük, főképp a Hegyi patak-kal és a Boldog nyárfalevél-lel, mert elgondolkodtatóak a maguk csodálatos egyszerűségében.