Ablakomban nyirkos levelek bújnak
mintha volna újra ősz
lucskos, leveles, füsthajú magány
lezuhant árnyak utcája ez
mohaszínű szelencébe
rozsdaszőnyeg rőt mélyére
halad-halad reggeli fény
mint te haladsz felém
tisztán, szelíden, sápadtan
világítasz bennem által a homályon
kicsi lámpás
bíbor nappor
odabenn meg malmok járnak
cérnaszálat gyártanak a hajadból
beszövik a szemem velük
néha együtt mozdul minden
de pergő madárszárnyak hangja szavadban
hideg folyosókba nézel
tavasztengerekbe nézel
hogyha egyszer elindulsz
smaragdvárosokba mégy el
jaj, pergő madárszárnyak hangja szavadban
búgó, súgó, suhogó
sálat kötni kicsi szívre volna jó
sálat kötni kicsi szívre volna jó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése