Sólstafir, Secrets of the Moon, Code koncert

Október 4.-én az év egyik legegyedibb, sablonoktól mentesebb koncertjének lehetett szem- és fültanúja az, aki a Diesel Clubba látogatott. Itt zajlott ugyanis a Privilegivm 2009 Tour, ami a német Secrets of the Moon-t, angol/norvég Code-ot és izlandi Sólstafir-t takarja. Ugyan a turné neve a Secrets of the Moon új albumát takarja, de ahogy a plakát is hirdette, minden este más banda volt headliner, így Budapesten a Code zárt. Leginkább én a Sólstafirt vártam már, akik most először jártak Magyarországon, de utóbb személyesen ígéretet tettek, hogy talán már jövőre is visszatérnek. Ők is kezdtek ma este, és még a koncert előtt sikerült is sikerült kifosztanom a viszonylag olcsónak mondható merchpultot, egy Sólstafir-pólóval gazdagítván magamat. Rövid várakozás után kezdtek is legújabb albumuk, a Köld címadójával, és lassan az emberek is gyűlni kezdtek. Egész szép számú közönség jött össze, kevesebbre számítottam. Az együttes jellegzetes szerelésükben lépett fel (azért kicsit vicces a cowboykalap és -csizma egy eredetileg pogány tematikájú együttstől). Hosszú utat tettek meg a demos Burzum-hatásoktól a post-black metal/viking metalon át, míg eljutottak a mai, experimentális post-rock-szerűséghez, és bár túlságosan belemagyarázósan hathatnak ezek a stílusmegnevezések, de aki hallottam ár őket, értheti, miről beszélek. Még egy zenei portálon olvastam azt a véleményt, hogy sajnos már túl későn értek el hozzánk, és bár ezzel nem értek teljesen egyet, de valóban érdemes lett volna megnézni őket az első albumuk megjelenése után is, legalább egy Undir Jökli és Í Blóði Og Anda miatt. Viszont az az irány, amire ráléptek sem mondható unalmasabbnak, sőt! Az első szám elején még az ének kissé el volt nyomva, de hamar helyrehozták ezt, és a hátralévő rész így egyetlen katarzisfolyammá válhatott, a legjobb dalaikkal sorban: Nature Strutter, Pale Rider, She Destroys Again, majd végül a 14 perces Ritual of Fire-rel. Amit sajnáltam, hogy az új album és egyben munkásságuk egyik legfogósabb dala, a Love is the devil (and I am in love) nem kapott helyet, valamint a Bitch in Black-et is hiányoltam, de mint utóbb kiderült, nem is játszották már a számot lassan 10 éve. Jó volt végre látni ezt az underground gyöngyszemet, és a tagok is közvetlenek, barátságosak voltak, Gudmundur dobos még saját házi itókájával is megkínált minket, hehe. Utánuk a SOTM következett, akitől előzetesen az új albumuk mellett csak a 2006-os Antithesis-t hallottam. Nem rossz ez a banda élőben sem, csak ahogy Milán Péter is írta már, túl kevés az emlékezetes momentum ahhoz, hogy hosszú távon le tudjanak kötni. Szerencsére egy kimondottan best of-jellegű programmal álltak elő, miben ugyanúgy elfért a Sulphur, mint a Lucifer Speaks vagy épp a Queen Among Rats. Viszont tekintve a setlistet, amit sikerült megszerezni, kimaradt sajnos a Seraphim is Dead, ami az egyik kedvenc dalom tőlük. De így sem volt unalmasnak mondható a performanszuk, a basszerosuk személyében pedig egy indiánylányos külsejű, hűvös, mégis borzongatóan nőiességet árasztó hölgyet is maguk között tudhattak. Rövid átszerelés után érkezett is a Code, akik idén megjelent Resplendent Grotesque albumukkal egy csapásra a különleges zenék élmezőnyébe kerültek, telejsen megérdemelten. Szó volt ugyan arról, hogy az énekesi posztot az immár ex-Dimmu-vokalista ICS Vortex venné át, de szerencsére maradt a fantasztikus hangokra képes Kvohst. Ez a banda nézett még ki a leginkább black metal-osabban, a turnégitáros és basszeros arcfestésével és úgy általában külsejével is ezt a félelmetesebb élt emelték ki, am igencsak emelte előadásuk színvonalát. És akkor még nem is beszéltünk a zenéről, ami egyszerre fenséges és hátborzongató, kezdve a Smother the Crones-szal, a Rattle of Black teeth-szel, vagy éppen a zseniális sorokat rejtő In the Privacy of Your own Bones-szal ("Take my face in place of yours - And through your eyes I shine - Kiss your child goodnight and say - These lips aren't really mine" -huuhh!) Arányosan játszottak mindkét albumukról, a debüt Nouvelle gleaming-ről jelen volt többek között a Tyburn, a Cotton Optic és zárásként a Brass Doogs is. Az underground kedvelőinek felejthetetlen élményt nyújott ez az este, és reméljük sok ilyen lesz még a jövőben is.