Bár a banda már 1998-ban megalakult, első nagylemezük csak idén jelent meg, két EP (Diabologue - 1999, Pillars of Creation - 2003) folytatásaként. Azokhoz nem volt szerencsém, de amit itt hallhatunk a két Deströyer 666-tagot (Matt ének-gitár, Ian Shrapnel - gitár) is soraiban tudó négyestől, az több, mint ígéretes.
Leginkább black metal-ként lehetne aposztrofálni zenéjüket, thrash-es tempókkal, intenzitással jócskán átszőve dalaikat. Egy másodpercre sem fékező iramú muzsikájukban a blackes, harcba hívó riffek és fémzene hőskorát felidéző szólók szinte felváltva mérnek ránk elemi csapást, amolyan Deströyer-módra. Hozzájuk hasonlóan ők sem Ausztráliában élik már mindennapjaikat, Angliában folytatják ténykedésüket. A párhuzam szövegek terén is felbukkan, habár Deströyer-ék új albumán már kevésbé vallásellenesek a szövegek (azt is nyilatkozták, hogy már főbb problémáik is akadnak pár kereszténynél), itt pedig emellett a színvonalasabb megfogalmazások érvényesülnek a megszokott black-témák esetében (gyűlölet, belső erő, háború, stb.). Az énekhang leginkább az ilyesfajta zenéknél tikikus károgás, némi hörgéssel, Matt hangja engem az ex-Gorgoroth, jelenleg God Seed-énekes Gaahl-éra emlékeztetett. A 8 szám összesen nem haladja meg a 35 percet, vagyis itt tetten érhető a "kevesebb néha több elv", ebből a végig szélsebes, tömény zenéből több talán már túl sok is lenne, így viszont végig egyenletes tud maradni a színvonal, szerencsére. Ha számokat kellene kiemelni, az Altar of Corruption és Heat of Battle mellett még a Pattern on the Stone-t említeném - a világ leigázására sem szólhatna tökéletesebb zenei aláfestés ennél a nagyívű, hihetetlen rifforgiát magába záró dalnál.
Szóval mindenképp érdemes egy esélyt adni ennek a debütnek, és ha élőben is szeretnéd látni őket, ne hagyd ki a Dürer Kert-es koncertjüket az Absu, Pantheon I és Zoroaster oldalán, október 25-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése