A Gyöngyvér igencsak gyors tempót diktál, hiszen alig telt el másfél év a Világok virága megjelenése óta, és már itt is az új album. Pedig még egy énekesváltás is nehezítette dolgukat egyéb tagcsere mellett (a sajnálatosan feloszlott Alhana-gitáros Bessenyei Balázs csatlakozott). Az Orbán-Ducos Tamást váltó Dózsa Erik viszont gyorsan beilleszkedett a csapatba, és azért is dicséret illeti a bandát, hogy nem törekedtek egy Tamáshoz teljesen hasonló hanggal rendelkező énekes bevételére.
Az új album számai közül többet már hallhattunk előzetesen, ilyen volt a februárban online maxin megjelenő Árnyfátyol és Baldachin (popped version), a júliusi Hammer CD-mellékletén a Bennem van, a www.gyongyver.hu oldalról pedig letölthető volt az Őstűz című szám is megjelenés előtt. Ezenkívül élőben hallhattuk már a Haldokló vétek-et is, myspace-n a Michael Jackson-feldolgozást (Billie Jean), szóval igazán nem érhette nagy meglepetés azt, aki a teljes album beszerzése mellett döntött. És hogy milyen is? Kisebb irányváltás figyelhető meg, a banda repertoárja jelentősen gazdagodott powerpopos/elektronikus elemekkel, ám ez nem vált a kialakult stílus kárára sem, a gothic metal-fanok ugyanúgy megtalálhatják itt számításukat, mint a populárisabb zenék kedvelői. Az album kézbevételével, booklet lapozgatásával feltűnhet a fehér és vörös színek dominanciája, ami jól jellemzi az új albumot is hangulatilag: kevésbé sötét, tele élettel, bizony, ma erről ismerhető meg egy Gyöngyvér-szám. Ahogy az előző album szövegeiben is észrevehettük a pozitívabb irány felé való tendálást, úgy ez most is látható: ahogy Mazi, a gitáros/zenei agy/szövegíró is elmondta, életében már sokkal kevesebb a negatív hatás, és ez kihat természetesen soraira is. Ami egyáltalán nem baj, a színvonal így is jelen van, és nem értek egyet egyes kritikai meglátásokkal, miszerint túlontúl egyszerűek, sablonosak lennének a szövegek, nagyon is szépen megfogalmazott, költői sorok járulnak a mostani dalokhoz is. Zeneileg több elektronikus rész figyelhető meg, de a metalos él sem veszett el, Erikkel pedig egy tényleg sokszínűbb torok szólaltatja meg a szerzeményeket. Jelenlegi kedvencem a fogós, együtténeklős (habár számomra mindegyik dal ilyen..) Őstűz, valamint a Rozsdavirág. Szövegek terén tetszik az is, hogy több helyen is található visszautalás korábbi dalokra, címekre is, ezáltal egy átfogóbb képet adva az együttes életművének. Két vendégénekes is közreműködik a korongon: a Vörös köd-ben a The Morning Star-os Bazsó Laci hardcore-os orgánuma hallható, míg a Trees can cry-ban Tula Zemer szépséges melódiái gyönyörködtetnek minket. Hogy ne vádoljanak elfogultsággal, azért megemlítem hogy utóbbi szám angol szövege tényleg kevésbé ütősebb mint a magyaroké, de ez legyen a legnagyobb baj.
Összességében a Gyöngyvér-nek sikerült jól kijönnie egy sok, nagyobb bandákat is megtörő énekes-váltásból, és harmadik lemezükkel is tartani tudták a jól megszokott színvonalat. Csak így tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése