A valkűrök azok a kevésbé fontosabb istenek a skandináv mitológia szerint, kiknek feladata a csatában elesettek közül a leghősiesebbeket a Valhallába vezeti, ahol is aztán einherjarokká válhatnak, hogy a Ragnarök eljöttekor Odin oldalán harcoljanak majd. A jelen cikk tárgyát képező Valkyrja együttes is elég hasonló helyzetben van, zenéjük ugyanis egyelőre nem nagyon emelkedik ki az északi black metal bandák többségéből. Két demoval a hátuk mögött (Funeral Voices, Far Beyond - mindkettő 2004-ből, az alakulás évéből) vágtak bele bemutatkozó albumukba, még 2007-ben, amit aztán idén a Metal Blade újra piacra dobott. Azt figyelembe véve, hogy ez még csak a debüt, nem nevezhető rossz albumnak az Invocation of demise, de túlzottan kiemelkedőnek sem. Minden adott, ami egy igazi zúzós, gyors fekete fém hordától elvárható, de még nem igazán merészkedett ennél tovább a stockholmi ötös. Vannak jó témáik, a Funeral Voices-ról már ismert Frostland főriffje jut most eszembe, mint emlékezetesebb momentum, de hiányzanak még a hangulati elemek, olyasmik, ami pl. az On stillborn wings elején is felbukkan akusztikus felvezetés képében. Ezen is látszik, hogy nem kell feltétlenül ambientes részeket beépíteni a zenébe ahhoz, hogy emlékezetes tudjon maradni. Az A.L. nevű énekes hangja kicsit mélyebb tónusú, rekedtes, nem az a jellegzetes black metal orgánum, de különösebb gondok sincsenek vele. A szövegekre ugyan nem bukkantam rá, de a Plague death (Pestis halál), az On stillborn wings (Halvaszületett szárnyakon) vagy a Purification and demise (Megtisztítás és halál) számcímek nem kínálnak zsákbamacskát, sem filozofikus mélységeket valószínűleg. Zeneileg nem egy rossz produkció ez, de még érniük kell, én mindenesetre bízom abban, hogy innen felfelé vezet a továbbiakban az útjuk, és akkor nagy gondok már nem lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése