Umberto Eco neve bizonyára a legtöbbek számára ismerősen cseng: a népszerű olasz írónak köszönhetjük például A rózsa neve című regényt is, sok más egyéb alkotása mellett. Ez a vékonyka könyv 5 etikai jellegű írását tartalmazza, olyan témakörökben, mint a háború, fasizmus, vagy az írott sajtó helyzete Olaszországban. Az írásokban közös vonás, hogy mindegyikben az abszolút helyes út megtalálására törekszik az író (de ez már csak a dolog jellegéből is adódik), a politikai korrektség vádjának elkerülésével. Így együtt véve nincs könnyű dolga, hiszen pl háborúról sokan írtak már sok mindent, Eco mégis egy olyan oldalról közelíti meg, amiről nem sokan tették: konkrétan pazarlásnak nevezi az ősidők óta létező emebrek közti konfliktusokat, harcokat, és azt fejtegeti, ma már miért lenne sokkal nehezebb egy korábbi háborúk méretéhez hasonlónak kialakulnia: csak vannak azért a globalizálodó világnak előnyei is, mondhatnánk a folyamatos kesergőknek. Nagyon érdekes a látásmódja arról is, hogy egy önmagát ateistának valló ember erkölcsi értékrendszerét mi határozza meg (ezt egyébként egy bíborosnak fogalmazza meg levélben), hivatkozva a másik ember fontosságának tudatával és tiszteletével, ami nagyon is tisztelendő tulajdonság (még ha az agnoszticizmussal is szimpatizálok inkább az ateizmus helyett). A fasizmussal kapcsolatban tulajdonképpen a nézet keszekuszaságait és alapvetően paradox állításait veszi górcső alá, ami alapján egyértelművé válik, hogy kevés zavarosabb dolog létezik alapvetően még az eredeti, új hatásoktól mentes ősfasizmusnál is - ami alapvetően az emberek kihasználhatóságára, befolyásolhatóságára építi tanait. Az olasz sajtóról való írása inkább lokális szinten lehet érdekes, de vannak globális vonatkozásai is bőven, ilyen például a különböző médiumokszenzációhajhászata, elértéktelenedése. "A vándorlásról, a toleranciáról, és arról, amit nem tűrhetünk" a címe a könyv utolsó fejezetének, és egy három részre oszló írás ez a modern kori népvándorlásokról (ami nem egyelnő ugye az emigrációval, mert azzal ellentétben nem ellenőrizhető, és teljese átalakítja az eredeti szokásokat), az intolerancia csírában való elfojtásáról és a tűrhetetlen dolgok ellen való határozott kiállásról. Mert legyünk akármilyen toleránsak, bizony van bőven, amit már nem fogadhatunk el, ha egy nyugodtabb jövő megteremtése a célunk - szólásszabadság ide vagy oda.
Elgondolkodtató, mégsem okoskodó kis szösszenetek ezek, amiken érdemes (lenne)elgondolkodnia mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése