Gyöngyvér lemezbemutató + Fezen (Dalriada, Paradise Lost, Nightquest)

Szeptember 11. úgy döntöttem, végre -ha csak nálam is- de pozitív értelmet nyer idén, tekintve, hogy a Gyöngyvér aznapra időzítette wigwamos lemezbemutatóját, ahol ráadásul minden belépő ajándékba is kapta az új albumot, az Álmokból álomba...-t. Meggyőző, nem? Én biztos volt hogy ott leszek, és szép számmal gyűltek össze még rajongók, habár lehettünk volna többen is. A lényeg viszont, hogy aki ott volt, az csakis jól érezhette magát, nem is hiába! Az előzenekari posztot a kecskeméti Nova Prospect töltötte be, akik lendületes powerpopjukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe, és az előzetes ismeretek alapján én is egy fiatalos, ütős kis bandára számítottam, és számításom be is vált,a gyönyörű énekesnővel kiálló együttes eljátszott jó pár számot a most megjelent debütáló lemezükről (Lépj ki az árnyékból), nekem a nyitó A végső part volt a kedvencem, de a többit is jó volt hallani. Aztán egy fél órás várakozás után jött is a Gyöngyvér, akik az eljátszott 18számon belül két kivétellel teljesen bemutatták az új korong számait (ezek közül több már ismerős volt ugye, és az Őstűz már most hatalmas kedvenc), de kis hazánk gothic-színterének vezető bandája egyéb meglepetésekkel is készült, amik közül az egyik a koncert közben felbukkant hastáncos lányok produkciója volt (és nem csak a koreográfia volt lenyűgőző, hehe), valamint a Vörös köd-ben vendégeskedő Bazsó Laci (The Morning Star) felbukkanása is kuriózumszámba ment (hörgés Gyöngyvér koncerten? Miért is ne!), és nem is teljesített rosszul élőben sem. Arányosan játszottak az előző két albumukról is a srácok, és nagy örömömre szolgált, hogy a Világok virágá-s Hol baj nem érhet el is előkerült - remélem nem utoljára. Gyöngyvér koncertről már írtam ide sokat, ez viszont az eddigi legkülönlegesebb élményem volt velük kapcsolatban, pláne hogy most vettem is egy spéci kis Gyöngyvéres-tollat (egyébként érdemes belenézni a teljesen megújult merch-kínálatba). Másnap pedig irány a Fezen, ahol aznap fellépett két kedvencem is, név szerint a Dalriada és a Paradise Lost. Dalriada ismét csak jól sikerült, habár a hangzás kicsit kásás volt, de nekik ezt is megbocsátjuk, így is jó volt hallani újra a Szent László I.-et, valamint a régi nagy kedvenceket. Viszont az est főbandájához, akik miatt tulajdonképp jöttem, sajnos nem kapcsolódik túl sok pozitív élményem. Amennyire vártam ezt a koncertet, annyira csalódás volt a közönség mentalitása (aki még a One Second-on is képes pogózni, azt csak sajnálni tudom..). Egyfelől sikeresen elrontották nekünk, rajongóknak ezt a koncertet (nem egy nagy élmény percenként nekiesni az előttünk állóknak), és nem is hiszem, hogy ez egy olyan együttes lenne, akiknek a fellépésére ez egyáltalán passzolt volna. A banda levonulása utáni Vissza!-Vissza! üvöltözésre már nem is mondok semmit, mindenesetre hogy én erre a fesztiválra jövőre nem jövök, az is tuti.. Ezek után még az együttes is nagyon keveset játszott (55 perc), és sajnos mellőzték a teljes 2005-ös Paradise Lost-albumot, valamint a most megjelenő újról sem hallhattunk semmit, de ez volt a legkevésbé lényegesebb, mert mindegyik korszakukból, mindegyik albumukról vannak nagy kedvenceim, tőlük bármit szívesen hallok, és egy Say Just Words vagy The Enemy élőben is üt - habár az énekes Nick Holmes-nak néha erőlködnie kellett egy-két tisztább hanggal. Azért szerintem nem kellene ennyire csak a régebbi albumaikat preferálni - az újak között is szép számmal vannak fantasztikus számok, a régebbi korszakaik rajongói meg úgyis mindenen csak fanyalogni tudnak. Mindenesetre, legközelebb remélem már szerencsésebb helyzetben tudom megnézni őket. Éjjel még láthattunk egy Nightquest-bulit is, én immár másodszor, és most sem csalódtam bennük, előadásuk nálam már-már vetekedik az eredeti banda színvonalával (az énekesnő még mindig páratlanul szép). Amennyire vártam az angol gothic-legendát, annyira kevésbé sikerült az élmény, viszont a Gyöngyvérnek így is kijár egy hatalmas dicséret - ismét kitettek magukért!