Érezd, mit a tudás mára magába hordott,
mint spinozai Isten, önnön okán élhet,
míg idő és ismeret együtt fényre forgott,
szellem hát éli vágyát: világot így vélhet.
Mámor százada ez kegyben teremtett népnek,
sajátja lehet mit addig millió talált,
így áldozhat a kétségben hatalmas képnek,
mely cseppjéért is előde fizetett halált.
Gyönyörű e szabadság: mindenki kaphatja,
mint forgathatja, míg varázsból marad parázs,
apró változás bár, tán szemünk sem lakhatja,
de egy nap elporlik, hisz nem védi már a rács.
Nyíltságból való vágyódás a nyíltság felé,
valódi cél, vagy egyéné, ki tudja azt?
Vágtatás menny, pokol, élet és Isten elé,
egyszerre öljünk békét és jóságot, a gazt.
Építsd hát önhitedre épült váradat ott,
hol minden légző más színben ért egy virágot,
vétesd bár magadra az egész áradatot,
semmi nem jelképezi az egész világot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése