In the woods... - Sírfelirat (fordítás)

Az In the woods... egy norvég progressive/avant-garde banda, zenéjükben a metal/rock elemek váltakoznak, stílusában is egyedülálló és utolérhetetlen színfoltként ragyogva. Az Epitaph című daluk megtalálható az azonos című 7" EP-jükön, ezt fordítottam le.

Sírfelirat

A táblát, melyen prófétáknak szava zengett
beforrt hege díszíti, mely immár csak reped.
Minden eszközön túl, ha végleg is halál,
napfénynek ragyogása fényében talál.
Mikor minden ember élte sárban eseng,
rémképek és álmok közti tépett keserv,
nem helyezi senki nyakába a babért,
mint sikolyok hangja csendbe fúlva alélt.

A végzetnek súlyos vaskapui között,
idő magva elvetve a mélység mögött,
és azok tetteivel ím megöntözve,
kik látnak és eképp is vannak köszöntve;
tudomás viszont halálos baráttá lesz
ha szabály tartása senkit sem kötelez.
Egész emberiség sorsát amint látom
őrültek kezébe helyezve találom.

Káosz és zűrzavar lesz sírfeliratom.
Ahogy kitaposott ösvényt el is hagyom,
ha megtesszük, kacagva hátradőlhetünk
ezen napon.
De félek holnaptól már zokogás kínoz.
Igen, félek holnaptól zokogás kínoz.

Saját

Hedonista

És a fény még mindig tanácstalanul feszeng,
térképért új világhoz hiába is eseng,
alakok közt útmutatást várva kereng,
bár évek óta már saját halálán mereng.

Ha ennyi volna, évezred hisz a tényleges,
célja lám elsorvadva, hite is vérhenyes,
hiszen otthona igaz de mégis végletes,
talán vesztettünk és sorsa immár végleges.

Egyévesző tömkeleg újra testre látja,
e tetemre hívás egyedüli sajátja,
hamis fagyhalálra leghazugabb kabátja,
igaz fájdalmára hasztalan hű barátja.

Ellentétek létjoga kötelez képzetre,
való magánya hisz egyetlen ok végzetre,
de mikor túlfűtött a vágy téves nézetre,
nem hiába a számítás belső idézetre:

"Míg eleven a hús, sosem veszhet szolgája,
égi dicsőség amíg szelíden dorgálja,
szabad test kínnal juthat közösség foglyára,
szabad léleknek csak test erőtlen foglára"



A félelem megeszi a lelket

Keserves léthez illik a még kínzóbb harc,
melyért tudatlanság a legkiválóbb sarc,
emberi szemnek egy lesz a sok ezer arc,
eget sem festi többé távolba tűnt kvarc.

Szenvedés mutatja a háború jogát,
hisz vészben a vad is kimutatja fogát,
hogy mi állapítja meg dühének fokát,
miben találni kitörésének okát?

Címhez hűen véssem kőbe a félelmet,
mondjam: lelkének soha nem lelt élelmet?
Vagy csak felejtsek inkább minden vélelmet,
s ne keressem az őt vezérlő sérelmet?

Hisz a választ kutatja összes bölcsesség,
hogy fajtánkról a lényeget kitölthessék,
de mi van ha hiába minden közelség,
s szellemhez nem vezet semmilyen szövetség?



Lerombolni a valótlant

Átérezni tiszta szívből igazak álmát,
vágytól verve szemlélni szebb jövőnek útját,
letépni nagy nehezen külsőségek jármát,
kiapasztani tudatlanság szörnyű kútját.

Várni, új világ majd ideákat hordozza,
mi benne tévút volt, mind csak emlék gyötrelme,
mikortól dicsőség szent fiait gondozza,
végleg egy lesz minden darabokra tört elme.

És meddig igaz, miben hamis már nem is él?
Ha nincs több látszat, ellenében hogy lesz vigasz?
Tán szépség tudja, hisz vádja sikolyában kél,
mint romboltad le mi hazug, s véle mi igaz.

Megérzés

Előrebocsátom, hogy ha nem leszek esetleg túl szigorú most, vagy a jövőben egy másik filmmel, az filmkritikusi vágyaim temetése miatt lehetséges. Így a hozzáállásom is jelentősen változott terveimmel együtt, szóval ezért van, hogy lehet hogy ez egy közepes, felejthető thriller, én mégis nagyon tudtam élvezni, egyúttal a lehúzó kritikákkal ellentétben egyáltalán nem untam, egy végig pörgős, feszültséggel teli másfél óra volt ez számomra. A történet szerint egy nőre hirtelen szakad rá a súlyos tragédia: férjét halálra gázolták, és egyedül maradt két lányával. A borzalmas nap utáni reggelen viszont arra ébred, hogy férje ismét vele van, mintha az előző nap meg se történt volna.. Hosszú idő telik el, mire rá is jön, hogy az éppen zajló hét napjait teljes összevisszaságban éli, de még mindig nem tudja, mi célt is szolgál ez, és hogy történhet ilyesmi..

Ha túl tudunk lépni a végig misztikus és izgalmakkal teli film megoldásának elbliccelésén, illetve, hogy az egész film végállomása konkrétan a legfontosabb kérdésekre nem ad választ, akkor egy nagyon is fordulatos filmet nézhetünk. Sandra Bullock most nem hozza a szokásos szeretnivalóan bájos karakterét, de elfogadható alakítást nyújt.

Persze, lehet nekem csak az emlék tesz és fogja szebbé tenni a film emlékét, de szerintem nyugodtan lehet adni neki egy esélyt, nálam nem okozott csalódást.

Thy Catafalque - Róka hasa rádió

Kátai Tamás a Thy Catafalque-kal utoljára 2004-ben adott ki lemezt, az akkor megjelenő Tűnő idő tárlat egy olyan utat jelölt ki magának, amiegyszerre nevezhető hagyományörzőnek és újítónak, hiszen tradicionális népzenei elemeket vegyít metal-lal, méghozzá nem is alacsony hőfokon. Jelen album pedig egy olyan szintre emeli ezt, ahogy més nem nagyon képes.A Thy Catafalque-ról elmondható, hogy a sajnálatosan feloszlott Gire zeneiségét viszi tovább, habár nem egyenesági utódja előbbinek, de Kátai Tamás abban is tevékenyen részt vett. A black metalos múlttal rendelkező együttes aztán sok más bandához hasonlóan fokozatosan szélesítette saját látókörét, hogy aztán határait teljesen átlépve valami újat tudjon nyújtani. a Thy Catafalque-ban egyszerre megtalálható az ambientes aláfestés, thrashes riffelés, népzenei betétek, elszállós részek és tudományos fejtegetés. Utóbbi az alapkoncepció részét is képzi, a szövegek nagy részében is felbukkan a fizika, mint a minket körülvevő természet megismeréséhez való út, ezt viszont mégsem modernkedve teszi, sokkal inkább egy népies, falusi légkörbe helyezve. A Köd utánam klipje is erről tanúskodik, amiben egy régi csillagászkönyv lapjai jelennek meg előttünk, elmondhatatlanul szép hangulatot teremtve ezzel. A számokról pedig ugyanez mondható el, teljesen felesleges is kiemelni bármelyiket is, így alkotnak egységes egészet. Hogy is helyezhetném a többi fölé a Köd utánam szépséges költőiségét és sodrását, vagy a Molekuláris gépezetek andalító dallamait? Kátai Tamástól megszokhattuk az igényes színvonalat mind a Gire-ban, mind saját szólólemezén, és itt sem kell csalódnunk benne. Ez az album bizony maximális teljesítmény, köszönhetően gyönyörű hangulatiságnak, ami egyszerre repít minket a természetbe és saját gyermekkorunkba is. Lenyűgöző!

Mikszáth Kálmán - A jó palócok

Sokakat idegesíthet már, hogy eddig csak kötelező olvasmányokról írtam, de tekintve fiatal koromat, nézze el mindenki nekem (aki olvassa ezeket a sorokat), ugyanis tanév közben nemigen nyílikalkalmam más könyvet olvasni. Viszont hamarosan itt a nyár, ami a kánikula és a strandőrület mellett azért jó dolgokat is tartogat számomra, és egyik iylen, hogy nekikezdhetek az időközben felgyülemlett tetemes mennyiségű saját könyvnek. De előbb még nézzük Mikszáth novelláskötetét! A jó palócok 15 rövidebb írást tartalmaz, általában 5-6 oldalasakat. Miről is ismerszik meg egy átlagos Mikszáth-novella? Nos, azt hiszem alapeleme az izgalmas történetmesélés, az író nagyon szeret mesélni, egy történetet érdekessé tenni számunkra, és ez a hatás máig sem hagyott alább. (szemben mondjuk Jókai Mórral) Adódik még ehhez jelen esetben egy olyan falusi közösség, akiknek összetartó ereje egyeseknek áldás, másoknak éppen teher, az írónak pedig egy olyan gyermekkori emlék, ahová aztán akarva-akaratlanul is visszavágyik egész életében (mint a legtöbb ember). Adott tehát egy világ, ahol nem is az a fontos, mennyire tökéletes vagy mennyire álomszerű is, sokkal inkább az emlék, a régmúlt nosztalgikus érzete, a visszavágyódás. Sokan mondják, hogy "soha a múltba, de mindig a jövőbe emeljük tekintetünk, hogy feljebb léphessünk", és mégis-mégis szükséges néha, hogy ne feledjük múltunkat, különben mire is építkeznénk? És ha ez mégsem így lenne, akkoris kit érdekel, mikor emlékeink az egyetlenek, amiket nem vehetnek el tőlünk? De a szubjektív gondolatok helyett nézzük a műveket: ezek között pedig található bánatos, reményteli, humoros és szívderítő is, habár a mérleg inkább a szomorúbb, melankolikusabb novellák felé billen el: ezek közül is kiemelkedő számomra A néhai bárány, a gyermeklét őszinteségéről és nyíltságáról, és a Timár Zsófi özvegysége, a remény keserves haláláról. Jellemző Mikszáthra, hogy nagyon képes lehangoló atmoszférát teremteni, romantikus kifejezéseivel és nyílt érzelemvilágával. Gyakran alkalmaz rágies kifejezéseket is, ezzel is visszarepít minket saját gyermekkorába és a miénkbe is, illetve a vidéki élet szépségességét is kiemeli. Városhoz szokott emberként néha nagyon is csábító tud lenni ez a kép nekem, és bevallom, sokkal több valódiság lehetne úgy életemben is, hiszen a hazug ideáktól hemzsegő műanyag világ csak a lelket köti gúzsba és tépi szét. Hááát.. mindig él a remény.. ezt A kis csizmák erősíti, és a mű végén található gyönyörű mondatok azt hiszem, magukért beszélnek. Nagyon különleges novella továbbá még a gózoni Szűz Mária a hihetetlen emberközeliségével és csodájával, valamint a Szücs Pali szerencséje az álomszerű hangulatával, ami egyben a leghűbb kifejezsmódja az ember konstans lelkületének, változni képtelenségének. Nem elemezném tovább, nagyon érdemes elolvasni őket, jó novellához hűen nem követelnek meg sok időt ehhez, és mégis olyan sok mindent sürítenek egybe, hogy ez valami csoda.

Alhana, Gyöngyvér, Ideas koncert

A Gyöngyvér turnézáró koncertje már régebbóta tervbe volt véve, és a Gothica óta bizony el is telt annyi idő, hogy épp ideje volt egy újabb estének az együttessel. Kezdetben máris nehézségekbe ütközött ugyan az After Music Club megtalállása, de ettől még a koncert nem is lehetett más, mint tökéletes. Az Alhana nyitott, akiket most láttam először, de remélhetőleg nem is utoljára, ugyanis nagyon szeretem a zenéjüket, és nem is kellett csalódnom bennük: rögtön kezdésnek megkaptuk A zafír égen túl-t, ami az egyik abszolút kedvenc számom tőlük. Nagyon szimpatikusnak is tűnt a színpadról az együttes, Zsuzsi végig mosolygott, és a hangjáról sem tudnék rosszatzt mondnai, igazán kitett magáért ő is és az egész együttes. Játszották Az ördög csókját, egy Edguy-feldolgozást (King of fools), és a Bye bye beautiful-t is a Nightwish-től. Kis szünet után következett is a Gyöngyvér, a Börtönbe zárvá-val kezdve, és az őrület kezdetét is vette: hivatalos első sorként ki is élveztük posztunkat, lelkesen fogadtuk a jobbnál jobb számaikat: Megálmodtalak, Sóhaj, hogy születhess, Cseppekből tenger, Havat hint a szív, Jázmin kertek. Két új számot is eljátszottak készülő új albumról, ezek voltak a Haldokló vétek, és a Bennem van. Utóbbi nekem első hallásra jobban tetszett, de aztán kiderül majd, melyik lesz nagyobb kedvencem. Sajnos az utolsó számra (A szélrózsa illata) már nem volt idő, de így is fergeteges koncert volt! Az Ideas-ról most sem tudok többet mondani, mint a Gothica kapcsán: nem voltak rosszak, egyes számaik még jobban be is jönnek (Phoenix, Égjen még),de túlzottan nem merültem még el a zenéjükben, és most is inkább csak félfüllel figyeltem rájuk. Az este összességében nagyon jól sikerült, a Gyöngyvér még mindig a hazai gothic metal színtér vezető zenekara,szóval találkozunk szeptember 11-én a Wigwam-ban, ahol egy még hosszabb, még őrületesebb lemezbemutató koncertnek lehetünk majd szem-és fültanúi!