In the woods... - Sírfelirat (fordítás)

Az In the woods... egy norvég progressive/avant-garde banda, zenéjükben a metal/rock elemek váltakoznak, stílusában is egyedülálló és utolérhetetlen színfoltként ragyogva. Az Epitaph című daluk megtalálható az azonos című 7" EP-jükön, ezt fordítottam le.

Sírfelirat

A táblát, melyen prófétáknak szava zengett
beforrt hege díszíti, mely immár csak reped.
Minden eszközön túl, ha végleg is halál,
napfénynek ragyogása fényében talál.
Mikor minden ember élte sárban eseng,
rémképek és álmok közti tépett keserv,
nem helyezi senki nyakába a babért,
mint sikolyok hangja csendbe fúlva alélt.

A végzetnek súlyos vaskapui között,
idő magva elvetve a mélység mögött,
és azok tetteivel ím megöntözve,
kik látnak és eképp is vannak köszöntve;
tudomás viszont halálos baráttá lesz
ha szabály tartása senkit sem kötelez.
Egész emberiség sorsát amint látom
őrültek kezébe helyezve találom.

Káosz és zűrzavar lesz sírfeliratom.
Ahogy kitaposott ösvényt el is hagyom,
ha megtesszük, kacagva hátradőlhetünk
ezen napon.
De félek holnaptól már zokogás kínoz.
Igen, félek holnaptól zokogás kínoz.

Anathema - Könnynek kincse (fordítás)

Az Anathema egy angol gothic metal/alternative metal banda, 1990ben alakultak, a doom/death irányzat egyik fő megteremtőjeként a Paradise Lost és a My Dying Bride mellett, de aztán fokozatosan eltávolodtak a korábbi zenei világtól, így létehozva egy sokkal lágyabb, kevésbé "fémesebb", de ugyanolyan minőségi és élvezhető hangzást. Szövegeik számomra nagyon sokat tudnak nyújtani, sokat tudok rajtuk gondolkozni, és az ilyeneket nagyon szeretem, sokkal értékesebbnek tartom ezeket az együtteseket, mint azokat, akik a szövegeikre nem helyeznek különösebb hangsúlyt. Több Anathema-dalszöveget lefordítottam már, ezeket igyekszem majd feltölteni, most a Serenades album (ami az első volt a sorban) egyik dalának átírását teszem közzé, ennek eredeti címe: Sweet Tears.

Anathema - Könnynek kincse (Sweet Tears - fordítás)
Album: Serenades

Egymás karjaiba feledve
könnyünk tengerében feredve
édes bánatodba szeretve

ez a teljesség el nem veszett,
és immár soha nem felejtett

Mint remegés végigfutva gerincemen,
magányos éjek még mindig keringenek,
és továbbra is vágyva említelek

Ez a teljesség el nem veszett,
és immár soha nem felejtett

A lány már tovaszállt, de álmaiban él,
lelke éber és sikolya az égbe tér,
a zokogó fűz könnyének hangja elér,
lelkeink alatt eszmél...

...hol minden öröm régen álomba merült,
ragyogásunk fénye a mennyekbe került...
könny ízében hevült