Lényegtelen tartású költemény, és még néhány újabb

Lényegtelen tartású költemény

Ki látott már olyat, hogy valaki keresztté formálja magát?
Kifeszítve magát reá, ki kövezné nyíltan a tömeget?

Volna ennek is megmondhatója, pedig jól tudja,
inkább csak ötölne-hatolna szereplésének gyönge birtokában,
mely maga az acélos erőnlét, maga a semmiség.
Vigyázna, az irányok nehogy túlzottan befelé haladjanak,
nehogy veszítse támasztékát az emelkedett vonásoknak,
a versírás képességét és lélegzetének tudományát.
Csak ha feloszlatja önmarcangolásának békés pengéit,
csak miután szétszéled a tevékenység bíztató jelene,
sokasodnak a lépések és rendeződnek a számlák,
mikor csillogó szemmel üdvözölnek a hordárok
és megnyugtatnak, hogy örömmel adtak és amúgyis,
ezen a világon mégiscsak játszhatnánk a külsőséggel,
mikor egy harmadik felsegít és te felé mosolyogsz,
imára intenek a barátok bár már térdepelsz,
akkor tüntet lám vigaszával az a rémisztő csend.

Sokan próbálnak majd szökkenésre bírni,
lesznek, akik Istentől kérnek számodra cédulát,
rajta az elrongyolódott, mindent magyarázó egyetlen szóval.

Érdeklődve szemléled te ezt a sok mindent,
az ajándékba kapott földgömböt és ugrókötelet,
és hogy meddig kell még ugyan tűrni.

Ne próbáljátok kérlek ne tegyétek,
ha rángatnak sem fogok létezni és tényleg,
ti hogyan vettétek a bátorságot, hogy élőként tüntessétek fel magatokat?

Titeket már tényleg előre beavattak mindenbe?

Összebeszéltetek, úgy érzem,
és ez most nagyon elkeserít, a mosolyt azért rejthetnétek,
kevésbé segít most ha megváltasz egyszer-kétszer
és még teával és süteménnyel is fogadsz,
látom, azért barátságos kis otthonod van
és a látogatók érezhetik, számítanak ők is valamit.



A fenntartható fejlődés valószerűtlensége (Datta, dajadhvam, damjata)*

Valószerűtlen.
Én kevesebbel is beérem látod mint
ellentétek ambivalens érthetetlensége
(és igen, talán sérthetetlensége),
de jobb ha most arra fordítom fejem hol
békébe olvadtak ezek a különbözőségek.
A tanulás folyamatossága.
A folyamatok izgága keresztmetszete melyek
világra segítették tudás és önmagát tárggyá képzett szemlélet gyermekét.
Csodálatos látni hogy mélységek ily könnyedén.
Persze ez azért mégsem ugyanaz mintha
nagy levegőt véve fejest ugranánk a kékség üdítő
fegyelmezettségébe.
Vagy káoszába, ez most nem számít.
Szerették volna kiosztani a díjakat
de lám, a könyörület ismét elmaradt.
Kiérdemelnénk mi a pestist is, hisz az
ítélet hirdetői szemmel láthatóan mégsem keresték meg
a csendesség mögött megbúvó vetületek lényegét.
Én mégis csodálom őket.
Fennhangon igazolták mi születéskor már zsebükben,
mégis legtöbbünk félelmében korán határokká magasodtak.
Ezt-átlépni-soha.
Külsőleg egyáltalán nem mutattak egyezést,
mint már mondtam. (A többi nyilvánvaló)
Szóval, mégha magunkévá is tesszük
a legegyszerűbbnek tűnő igazodásokat,
akkor sem fogunk börtönöket emelni ezt bizonyítván.
Látod, úgy kevertem látványosan a lapokat,
hogy hivatkozhassak gyönyörű összeférhetetlenségre.
Valóban éppenhogy cáfolnánk iménti sikerünket.
Majd előtte viszont szépen meg kell kérnünk mindenkit,
hogy viselkedjen alkalomhoz illően.
(A lét ünnepe? Az ünnep megléte.)
Szépséges, égen úszó emberek.
Santih santih santih*2

* "Datta, dajadhvam, damjata" (Adj, légy együttérző, fegxelmezd magad). Upanisadból (Titkos tanítások) való idézet, melyek szanszkrit nyelvű indiai vallásbölcseleti szövegek. Már az i.e. első évezred első felében keletkeztek ilyen írások.
*2 Santih ismételve ezen a helyen egy Upanisad szertartásos befejezése. Jelentése körülbelül: "A béke, mely meghaladja a megértést"


A képtelenség abszolút értéke

Nem hisztek benne?
Jaj, hisz mennyire lényegtelen!
Vagy egész valótok reá áldozzátok?
Végülis,
ez talán számít valamit?

Tagadd meg nyugodtan a nihilizmust is!