Négy
új kenyérrel a már szokott illat
szűzi zamata mint csillag villant
lakoma lángja rég tova illant
földanya szólítja húsát magvát
elvetett de soha zúgó magmát
csekélységként világ önnön magát
magvető e csepp hisz ködé kétség
halál sem béke talán csak vétség
ellene világi valót véltség
álom most és oly szüntelen talány
nem viheti Holnap mégoly ha lágy
csönd falán szónoklat (ül rajt a lány)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése