Saját

Bálványként a szó

borulj térdre
márványlétben vigasság
omolj képre
varázslatos igazság
bomolj részre
kimódolva vigasz vág
beléd léket mely az oltárt testesíti
a királyi palástot és sótalan könnyet
zokogni pedig mind jobban az unalom
varázslatos változásában
hát
imádkozz
pogánysághoz melyben pillanat porzása
téríts meg
mindent minek hite csönd vágtája
valósíts
véredre büszke fodrot mert a
díszek lesznek csak jelei a borzalomnak

kinek egyetlen ereje a szó
dallja lelkesen hogy
minden csillag hiábavaló


Vagy-vagy

napzúgás mélyén lángoszlop
virágzás fényén beporzás
szélbomlásban gömbfonódás
Istenek rovására mennyei kacaj
rettegésre hívott művi zivatar
földreemelt birodalmak büszke bérce
megalkotott tökély tökéletlen férce

vagy

földomlás peremén gyöngyhasadás
rejtőzés szellemén elégelt tagadás
méregnek zúgását erővel váltása
illanó percnek időtlenbe mártása
végletek bűnében végletek ártása
cseppbetűzött tengernek végig maradt jelene
köztes válasz világ-vágyott viaszfényű veleje

vagy

világteremtés rejtelmében szelíd kívül zártság
kiejtett szavak mögött édes nektarinba mártság
örökös megbánásban villámló önvonás
keresés kínjában keserves ködbontás
külvilág árnyékában selymesre simítás
növekvés birtokában folytonos hallgatás
a soha meg nem hallott és ki nem ejtett jajgatás

máskülönben nem vagy