Saját

Idegenség szárnyaim

Weöres Sándor tiszteletére

ismerlek mint jó barátod világom
kaméleon valód hiszen látszatra a lendület
remél a felsőbb felé
hajh de hiába ha
közhelyekből kaparva a költemény
és a tisztulás egyre csak tisztátalanságból
találkozz majd a tegnap tökélyével

hiányból a valóság felé

újra köszöntsz ködlényem
nem nem mégis mindig
szállít csillagraformált ösvényemen ösvényed
téglát bont a tudomány
a napról évre megjátszott önarckép
könyörgöm téríts a helytelen útra
tükrök gyászban mérnek szilánkokat

valóságból a valóság felé

üldözlek lám nyomod sárban villanás
hogy soha térülsz hozzám
vagy inkább térülök mert a jó szó a vészharang
kevésbé csendülhet mint miként csillogott
talán öltözik helyette széttartás szellemébe
ha valaha húrjain saját dallamom
mégis Istennek parazsán zengene örömöm

valóságból a teljesség felé

Saját

Bálványként a szó

borulj térdre
márványlétben vigasság
omolj képre
varázslatos igazság
bomolj részre
kimódolva vigasz vág
beléd léket mely az oltárt testesíti
a királyi palástot és sótalan könnyet
zokogni pedig mind jobban az unalom
varázslatos változásában
hát
imádkozz
pogánysághoz melyben pillanat porzása
téríts meg
mindent minek hite csönd vágtája
valósíts
véredre büszke fodrot mert a
díszek lesznek csak jelei a borzalomnak

kinek egyetlen ereje a szó
dallja lelkesen hogy
minden csillag hiábavaló


Vagy-vagy

napzúgás mélyén lángoszlop
virágzás fényén beporzás
szélbomlásban gömbfonódás
Istenek rovására mennyei kacaj
rettegésre hívott művi zivatar
földreemelt birodalmak büszke bérce
megalkotott tökély tökéletlen férce

vagy

földomlás peremén gyöngyhasadás
rejtőzés szellemén elégelt tagadás
méregnek zúgását erővel váltása
illanó percnek időtlenbe mártása
végletek bűnében végletek ártása
cseppbetűzött tengernek végig maradt jelene
köztes válasz világ-vágyott viaszfényű veleje

vagy

világteremtés rejtelmében szelíd kívül zártság
kiejtett szavak mögött édes nektarinba mártság
örökös megbánásban villámló önvonás
keresés kínjában keserves ködbontás
külvilág árnyékában selymesre simítás
növekvés birtokában folytonos hallgatás
a soha meg nem hallott és ki nem ejtett jajgatás

máskülönben nem vagy

Gulácsy Lajos - Extázis

Tormentor - The little march girl

Lifelover - Pulver

A svéd Lifelover nevű együttest csak nemrég fedeztem fel magamnak, azóta viszont annál inkább elnyerte tetszésemet, beteg lényemnek való tökéletes kielégülés gyanánt. Aki ismeri a bandát, nem csodálkozik biztosan ezen kijelentésemen, ugyanis különösen morbid színt képviselnek a sötét zenék palettáján. Depresszív rock/black metal-t játszanak, de amíg az ember nem hallotta őket, nem igazán kaphat pontos képet a különböző műfajok, hangulatok ilyetén vegyítéséről. 2009-es, Dekadens címet kapott EP-jükkel ismerkedtem meg először, ami alapján egy tehetséges, sokrétű zenei formáció képe körvonalazódott előttem, ám teljes képet csak a teljes diszkográfiát megismervén kaphattam róluk. Ennek egyik fő oka lehet, hogy az együttes aberrált világához sokat hozzátevő 1853 művésznevű tag a nevezett EP előtt kiszállt a csapatból. Viszont azóta gyorsan vissza is tért közéjük, szóval még bizakodóbbak lehetünk a folytatást illetően. Addig pedig vizsgáljuk meg közelebbről a 2006-os, közel zseniális debütöt, ami a Pulver címet kapta a tűzkeresztség alatt.
Már a beteg borító is külön említést érdemel, ami valójában nagyon pontos képet ad a zenéről magáról is: a zöldellő természetben heverésző esztétikus női test, ami ugyan tetőtől talpig vérben ázik ugyanis sajátos jellemzője a tartalmi résznek szintúgy; eszményi dallamok, egy szebb világot sejtető melódiák, viszont az egészet áthatja valahol mélyen a romlottság, eredendő bűnösség. Már a nyitó Nackskott (vagyis Neckshot) is jól példázza ezt, vidám, szinte "ugrálós" nyitányával (egyébként a frontember (), vagyis Kim Carlsson, aki többek között a Hypothermia soraiban is megtalálható, koncerteken igencsak beteg módon képes előadni egyszerűen koreografált táncát ezen dallamokra), black-es üvöltéseivel, és azzal a hihetetlen módon a végére illesztett, számomra ismeretlen nyelven szóló gyermekdallal. Aztán jön a címében sem köznapi M/S Salmonella, ami szintén erőt, ugyanakkor fájdalmat is áraszt, a black-es riffeket pedig valahogy képesek úgy variálni, hogy azok egyfajta morbid szépséget is mutassanak - ehhez mondjuk a billentyűfutamok is jelentősen hozzájárulnak. Vagy ott a Mitt Öppna Öga a maga nagyon is odaillő erotikus, nyögésektől felajzott betétjével, hogy aztán ez a szám is veszett üvöltéssel, cirkuszi mókával valamint altatódallal érjen véget. Valahogy az összes számban megvan ez a furcsa kettősség, ez a végtelen perverzitás, ami máig is a banda fő vonzerejét jelenti. A darkos, beborulós részeket itt szinte átvezetés nélkül követik az eszeveszett kitörések, oda nem illő bevágások, beszédfoszlányok. Élő fellépések során ehhez járulnak még a szintén szokatlan külsőségek, ám ezen már talán nincs is mit csodálkozni. Azóta Erotik és Konkurs címmel két nagylemezük is megjelent - a negyedikre pedig remélhetőleg már nem kell sokat várni. Addig viszont a Pulver marad egyértelműen az általam eddig hallott legbetegebb lemez. Talán ezen ők fognak változtatni is...

Saját

Mint lángoló nyárfalevél

mint lángoló nyárfalevél
akként nő bennem a szégyen
mert csipkebokrot még a vágy sem valósíthat
tégyen akár tudomány elébe percnyi parány parazsa
védjen ma már szépre eszmélet egyre csökkenő varázsa
várni sem kell hogy belátás
némaság felé bizonyosan kitárni

a hallgatás mely eddig Nakonxipán aranyában
alakul át valami szürkesár lényegűvé
elfogadás és illeszkedés arányában
a váltás mellyel Hirosima is egyé válik szelíd sóhajjal
büszke bölcsesség is érkezik az óhajjal
mely a világi valóság felé tör
oly magasra emelkedett tapasztalat hogy
messzelátó is játszik inkább tükrözött mázat
hogyan is teremthetné földvilágra a házat
mely nem téglából
nem is kövekből de
eleven hitre emelte falait
egyedül a tagadás művészete ilyet valósít
a kifejezés is helyén hiszen
értelem és artisztika gyenge gyűlölséges gyöngye
mindmáig mértéktelen mélyretartó mérgünk

ha akkor még lesz a szónak ereje
ha egyáltalán még szavak birtokában
aznap fogja elkövetni lélek kiemelését
anyagból
hogy végleg olyan legyen mint ahogy tervezték
egyenlő az Univerzum végtelen csendjével
s a káosz sírontúli könyvekbe írt szabályszerű
rendjével