2010. március 17., szerda

Saját

Emlékek rimája

szétperzselt záporzás
múló idők gyűlölsége
ródd le imádat magad előtt vezekelj
vezekelj könyvekben
vezekelj csöndedben
egekből kurvaként jeleim jeleid
nincs mentség zokogsz ha ébren tart
nincs szükség nevetsz ha vért óhajt
nincs semmi mindenben
tart az óraláncon
tart a könnykötélen
csússz rajtam végig én sem létezem általad
én sem élhetek álmatag

zúgó szélből áradj szennyé aranyból vert pillanat



Lábadozó egyenlőség

minden vers ugyanaz az egy szó
minden vers dadaista
minden vers hiábavaló
minden vers az egek palástját hintáztatja
minden vers egyazon tócsából
minden vers kettévált világban
minden vers halott és
minden vers belőlem
minden vers ismeretlenség tüdőmben
minden vers kiáltvány
minden vers a haza nevének ajánlott
minden vers istenkáromlás
minden vers keresztény
minden vers megíratott hogy minden vers az enyém
minden vers beleárad a mindenség csöndjébe hogy
minden versből pusztítson a kegyelet


Szolgalelkek szelencéje

meghagyták hogy konganak a karavánok
a teveháton pusztaság-szülte örvénylő szabadság
járkál a világban mint vándor a városban
acéltömbök és isteni tákolmányok
nyújtóznak a föld alatt hogy
fűszál húrjain pendüljön csodás himnusza ódája
tényleg létezik oly hatalom mely
játszi könnyedséggel hasítja
a mezőt hogy benne
zúgó csend üljön
tort gyenge gyöngyök teteme fölött
teremtve két pillanatot
az egyik a lapokon
a másik az erekben
mászik fel hogy lebukfencezzen aztán gégéden
írással a kezében hogy Raszkolnyikov és Mersault
tekinti át életed nyomorát
ítéletben zengedezzék kegyeletbe mártva
ugyan már hogy gondoltad hogy a térkép az térkép
a szellő az szellem a mérleg az méreg
az egyensúly kibillent belőled belőlem
belőle pedig Bibliaként kettőnket belemártott aranylón
a tegnapbafésült izgatott ágyrajárás titkába
hogy szavaljon el egy verset vagy kettőt
nevében a lovagromantika hatalmas ódon
misztikumában
ugye ha felperzselődik a haragos bolyongás
származik általad őrjöngő káosz
ébredsz végre hogy ki ébreszt
áldozik egyedül a nevetség emelkedett oltárán
az egyenlőbbé szuszogott torzsalkodó társaság
ha nemesség ha öngyilkosság ha majdnem az
ha az egész csak annyi mint napzáporra holdmámor
ha a tévedés nem is létezik
tévedek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése