Saját

Hogy dalolt a logaritmus

én tetőled Istenem egy szál gyufát loptam
csak a művészet felgyújtása végett
tértem hogy téríttessék
legfőbb öröm mióta nedvesek a csillár madárszárnyai
ilyen távlatból ugyan kinyílnak a templomok
de belőlük nem hívők csak felfeslő gondolatok
jajongnak búsongnak Szakítsd le életed
hogy bűnné csörgedezzen a gyávaság
megfeddett alattvalód néma kétségében
holnapra!

kergetőznek a katakombák
rejtőzködj már szavak belébe te nyomorult
csak megbosszulja magát a panaszos ökörszem
virágzón villogó veszélynyers versei
hogy dalolt a logaritmus
ugye emlékszel még az énekre melyet akkor tanultunk
mikor Kassák is csak zárat cserélt
a nyikorgón nyugodt óceán zengő torkú zsarnokain

bizony mérgezők vagytok hullaház
sorsod mélyről bugyogó unalom
és nyugtalan ívású rettegő húscafat
és feldereng még a sav marásának szánt tanítás
és a piroslón elszavalt tudás
és varázs
most jönnek még a gyilkosul dühödt
glóriát képező gólyalábak (délibábot a kutyák elé)