Költő volt ő, versek nélkül,
hát siratom,
érte éled bús emlékül
gyásziratom.
Életében csak a szépet
csendnek mélyén,
fénnyel festett minden képet
romlás éjén.
Mi valótlan: sosem nézte,
(bár ismerte),
Verlaine-t, Mozart-ot idézte
mocsok-szerte.
Világát álommá tárta,
mint hóvirág,
glóriáját sosem várta
e vágyni vágy.
Nézte azt, ki őt szerette,
soha nem mást,
napjukat égből nyerette,
csillag-képmást.
Hogy ki volt ő? Bárcsak látnám,
imádhassam,
lelkét némán, (egyre várván)
kitárhassam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése