Virrasztók - Az emlékezés órája

A Virrasztók 2007-ben alakult, ez pedig a bemutatkozó lemezük. ami több, mint ígéretes. Egy nagyon egyedi koncepció jellemzi őket: a régen falukban szokás virrasztás hagyományát elevenítik fel, metalos, modernebb köntösben. Az ilyesmi számomra már alapvetően szimpatikus, és akkor még nem is volt szó a végeredményről! Ahogy ők mondják, pszichedelikus emlékezésként írható le zenéjük, folkos metalzenében, ami abszolút helytálló. Különböző ismert népdalokat építettek számaikba, valamint olyan szövegeket, amik ugyanúgy lenyűgözőek, mint felkavaróak. Külön kedvencem a Bezsán Péter, a háborús borzalmakról és az egyén életére gyakorolt nyomorúságos hatásáról. Háborúról sokan írtak már sokféle dalt, ami miatt még nehezebb a gondolatokat különlegesebb formába önteni, de ez itt teljes mértékben sikerült. Persze egydalt nem lehet kiemelni erről a lemezről, hiszen a gyönyörű Sirató (Lábad nyoma havon), az elgondolkodtató szövegű Bujdosó, a megkapó erejű Lépj át, vagy a keményebb, metalosabb Fehér-fekete mind-mind azt mtuatja, hogy ez bizony itt egy feledhetetlen, igényes lemez. A csapat alapból három tagot számlál (Scrofa, a Halottidéző; Szkrobek, a Halottlátó és Tomusin, a Halottkísérő), de mindegyik számban hallható női ének is (Papp Orsolya), ami a népdaléneklés legcsodálatosabb hagyományait idézi fel, hangjáról csak is elismerően tudok nyilatkozni. A Thy Catafalque új lemeze mellett 2009 egyik legjobbja számomra egy egyértelműen szélesebb ismertségre érdemes zenekartól.