Nick Hornby - Vájtfülűek brancsa

Hornby regényeinek sajátosossága az a fiatalos és lendületes elbeszélésmód, amivel a nagy klasszikusokban nem nagyon találkozhatunk, a kortárs irodalomban pedig sokszor nem társul az elvárt igényességgel, színvonallal.Több művét is megfilmesítették már (Pop, csajok, satöbbi; Fociláz; Egy fiúról), köszönhetően fantasztikusan lendületes történeteinek. Jelen könyv nem egy újabb alkotása: Hornby több mint 2 éven át írta rovatát (2003-tól 2006-ig) egy amerikai folyóiratnak (Believer), amiben minden hónapban beszámolt friss olvasmányélményeiről. A magazin alapszabálya, hogy semmilyen könyvet nem pocskondiáznak, emiatt is több könyvet megnevezetlenül jellemez, viszont nem jellemző rá sem, hogy igyekezne mindenben hibát keresni. Ezeket a cikkeit olvasva kirajzolódik előttünk egy olyan olvasó képe, aki igyekszik mindig a legjobbakat kiválasztani, aki elkötelezett rajongója a szépirodalomnak, de emellett rengeteg egyéb hobbijára is szakít időt. Nagyon is élvezetes olvasni vicces megjegyzéseit, ha lehet azt mondani, itt bizonyosodhatunk meg legjobban az író zseniális humorérzékéről (kedvenceim a Brancsról és a hozzájuk fűződő viszonyáról való megjegyzései), csakúgy mint témában való jártasságáról. Ugyan az általa olvasott művek számomra nagyrészt ismeretlenek voltak, de amit olvastam, ott többnyire egyet is értettem Hornby véleményével (egyedül az Adrian Mole-könyv kapcsán volt csak némi kifogásom, de akkoris inkább csak kukacoskodásból:)). Minden elismerésem az íróé, aki alapból az egyik kedvenceim közé tartozik, hiszen nagyszerűen képes egyesíteni az élvezetes, fiatalos irodalom elemeit a színvonallal. Érdemes megismerkedni vele.. ha belekezdesz, úgysem fogod tudni letenni:)