Belépéskor rögtön magunkévá tehettük a belépő mellett a Gyöngyvér exkluzív, csak itt beszerezhető, 100 példányra limitált koncert DVD-jét, valamint első 30-ban benne lévén egy plakátot is, ami igencsak kedves a bandától, viszont ez a fajta közvetlen, baráti hozzáállás eddig sem volt ismeretlen az együttestől, mind ilyen téren, mind személyes beszélgeétsek alkalmával. A DVD-t utóbb megnézve azt mondhatom, jól sikerült kis anyag lett a lemezbemutató koncertről, és még ha a hang és kép nem is 100 százalékos néha (de hát most nem is ez a lényeg), attól még kiválóan adja vissza az est hangulatát, dalait, megspékelve egy interjúval is a fiúkkal, akik ugyan kissé bátortalannak bizonyultak, de azért beszédesek voltak persze.
Ezen az estén a Nova Prospect ugyan 35 perces csúszással kezdett, de aztán mégis kárpótoltak mindenkit egy újabb lendületes, fiatalos programmal, amivel aztán el is nyerték a többnyire már nem ismeretlen közönség tetszését. Kinézetre akár, ha felületesen akarnék ítélni, talán egy Eths/Walls of jericho metszéspontján lévő metalcore bandának is lehetne őket nézni, de itt most közel sem erről van szó, és ha powerpopjuk néha nem is tud annyira elvarázsolni, de fenntartom, hogy élmény őket nézni (főleg persze az énekesnőt, Gabit:))
10 számos performanszukban sorra jöttek a slégeres, fogós dalaik, úgymint a Szabadon, vagy akár az énekesnő kedvenc számaként beharangozott A végső part (ami személy szerint nekem is annak mondható), vagy zárásként a Zuhanunk, ami számomra egy erőteljesen Radnóti-versre, a Záporra emlékeztető refrénjével keltette fel érdeklődésemet ("semmi sem mossa le rólam a vágyat utánad"), nem tudom ez szándékos-e, de nem tudom elképzelni hogy véletlen egybeesés legyen. De ez talán nem is akkora probléma, lényeg hogy egy energikus, vidám koncertet láthattunk ismét tőlük, és a tagok is szimpatikusnak tűntek színpadi gesztusaik alapján. Utánuk rövid átszerelést követően jött is a Gyöngyvér, akik fellépése kapcsán viszont már felemás érzések keringenek bennem. Igen, ismét bebizonyították, hogy honi szinten a színtér egyik leginkább említésre méltó, legprofibb együtteseként tekinhetünk rájuk, hogy a rajongókat is fantasztikus szinten képesek elvarázsolni, de mégis.. szubjektívan megítélve, így 4.-szerre egy éven belül már kevésbé képesek eltölteni akkora izgalommal, mint egy vérbeli fanatikusnak mondható embert. Persze nekem is egyik legnagyobb kedvenceim, még ha így pár hónap elteltével már úgy gondolom, hogy új albumuk számomra nem is képes akkora élményt szerezni, mint az előzőek, de nem tudom.. 
Tudom persze, hogy egy igazi kritikus nem veheti figyelembe az effajta szubjektív kröülményeket, ami azért mégiscsak szervesen hozzátartozik az értékeléshez, és számomra igazából talán egy banda sem képes egy évben a 4. kocertjével akkora újdonságérzetet, izgalmat okozni. Ez nem is gond persze, hiszen egy lenyűgöző, mesteri koncertet láthattunk tőlük, ahol ismét előkerült a Világok virágás kedvenc, a Hol baj nem érhet el, vagy a régen hallott Pillangó város, és az új albumról is sikerült jópár kedvencet avatnom, mint pl. az erőtől duzzadó Rozsdavirágokat, vagy a nagyon fogós Őstüzet (ami itt most sajnos nem hangzott el), és a banda megint csak lenyűgözött hozzáállásával, a két tag méltó búcsúztatásával kapcsolatban.
Bazsi és Vik is meghatódottnak, boldognak látszottak, kívülállóként talán nem is tudtam volna megmondani, hogy ez az utolsó fellépésük az együttessel. Szóval, a személyes elvarázsoltság hiányának oka nem a bandában, annak műsorában keresendő, és azt hiszem, ennek ellenére három-négy hónap múlva ugyanúgy az első sorban fogom énekelni velük a dalokat (na meg Bazsi is kiejlentette, hogy rajtam tartja a szemét rajongás-ügyileg:)), és ezzel nincs is gond!:)
