A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nova Prospect. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nova Prospect. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 7., hétfő

Nova Prospect + Gyöngyvér koncert

Aki december 4-én este a Kék Yukba tévedt véletlenül, igencsak hatalmába keríthette a déja vu érzete, hiszen ismét összeállt alig két hónap elteltével egy koncert erejére a kecskeméti Nova Prospect és a dunaújvárosi, (jobbára) gothic ötösfogat, a Gyöngyvér! Viszont a szeptemberi lemezbemutatóval ellentétben most egy szomorúbb esemény szolgáltatta az esemény apropóját, ugyanis ez volt az utolsó koncertje a Gyöngyvérrel Bazsinak és Viknek is, helyükre pedig már keresi is a banda az új gitárost és basszerost, valamint szintiseket is várnak ezúttal, az eddigi hiányt betölteni szándékozva. A kilépések okaiba kár is belebonyolódni, ha ők úgy gondolták, így lesz a legjobb, akkor úgy gondolom, felesleges is ezt firtatni.
Belépéskor rögtön magunkévá tehettük a belépő mellett a Gyöngyvér exkluzív, csak itt beszerezhető, 100 példányra limitált koncert DVD-jét, valamint első 30-ban benne lévén egy plakátot is, ami igencsak kedves a bandától, viszont ez a fajta közvetlen, baráti hozzáállás eddig sem volt ismeretlen az együttestől, mind ilyen téren, mind személyes beszélgeétsek alkalmával. A DVD-t utóbb megnézve azt mondhatom, jól sikerült kis anyag lett a lemezbemutató koncertről, és még ha a hang és kép nem is 100 százalékos néha (de hát most nem is ez a lényeg), attól még kiválóan adja vissza az est hangulatát, dalait, megspékelve egy interjúval is a fiúkkal, akik ugyan kissé bátortalannak bizonyultak, de azért beszédesek voltak persze.
Ezen az estén a Nova Prospect ugyan 35 perces csúszással kezdett, de aztán mégis kárpótoltak mindenkit egy újabb lendületes, fiatalos programmal, amivel aztán el is nyerték a többnyire már nem ismeretlen közönség tetszését. Kinézetre akár, ha felületesen akarnék ítélni, talán egy Eths/Walls of jericho metszéspontján lévő metalcore bandának is lehetne őket nézni, de itt most közel sem erről van szó, és ha powerpopjuk néha nem is tud annyira elvarázsolni, de fenntartom, hogy élmény őket nézni (főleg persze az énekesnőt, Gabit:)) 10 számos performanszukban sorra jöttek a slégeres, fogós dalaik, úgymint a Szabadon, vagy akár az énekesnő kedvenc számaként beharangozott A végső part (ami személy szerint nekem is annak mondható), vagy zárásként a Zuhanunk, ami számomra egy erőteljesen Radnóti-versre, a Záporra emlékeztető refrénjével keltette fel érdeklődésemet ("semmi sem mossa le rólam a vágyat utánad"), nem tudom ez szándékos-e, de nem tudom elképzelni hogy véletlen egybeesés legyen. De ez talán nem is akkora probléma, lényeg hogy egy energikus, vidám koncertet láthattunk ismét tőlük, és a tagok is szimpatikusnak tűntek színpadi gesztusaik alapján. Utánuk rövid átszerelést követően jött is a Gyöngyvér, akik fellépése kapcsán viszont már felemás érzések keringenek bennem. Igen, ismét bebizonyították, hogy honi szinten a színtér egyik leginkább említésre méltó, legprofibb együtteseként tekinhetünk rájuk, hogy a rajongókat is fantasztikus szinten képesek elvarázsolni, de mégis.. szubjektívan megítélve, így 4.-szerre egy éven belül már kevésbé képesek eltölteni akkora izgalommal, mint egy vérbeli fanatikusnak mondható embert. Persze nekem is egyik legnagyobb kedvenceim, még ha így pár hónap elteltével már úgy gondolom, hogy új albumuk számomra nem is képes akkora élményt szerezni, mint az előzőek, de nem tudom..
Tudom persze, hogy egy igazi kritikus nem veheti figyelembe az effajta szubjektív kröülményeket, ami azért mégiscsak szervesen hozzátartozik az értékeléshez, és számomra igazából talán egy banda sem képes egy évben a 4. kocertjével akkora újdonságérzetet, izgalmat okozni. Ez nem is gond persze, hiszen egy lenyűgöző, mesteri koncertet láthattunk tőlük, ahol ismét előkerült a Világok virágás kedvenc, a Hol baj nem érhet el, vagy a régen hallott Pillangó város, és az új albumról is sikerült jópár kedvencet avatnom, mint pl. az erőtől duzzadó Rozsdavirágokat, vagy a nagyon fogós Őstüzet (ami itt most sajnos nem hangzott el), és a banda megint csak lenyűgözött hozzáállásával, a két tag méltó búcsúztatásával kapcsolatban. Bazsi és Vik is meghatódottnak, boldognak látszottak, kívülállóként talán nem is tudtam volna megmondani, hogy ez az utolsó fellépésük az együttessel. Szóval, a személyes elvarázsoltság hiányának oka nem a bandában, annak műsorában keresendő, és azt hiszem, ennek ellenére három-négy hónap múlva ugyanúgy az első sorban fogom énekelni velük a dalokat (na meg Bazsi is kiejlentette, hogy rajtam tartja a szemét rajongás-ügyileg:)), és ezzel nincs is gond!:)

2009. szeptember 14., hétfő

Gyöngyvér lemezbemutató + Fezen (Dalriada, Paradise Lost, Nightquest)

Szeptember 11. úgy döntöttem, végre -ha csak nálam is- de pozitív értelmet nyer idén, tekintve, hogy a Gyöngyvér aznapra időzítette wigwamos lemezbemutatóját, ahol ráadásul minden belépő ajándékba is kapta az új albumot, az Álmokból álomba...-t. Meggyőző, nem? Én biztos volt hogy ott leszek, és szép számmal gyűltek össze még rajongók, habár lehettünk volna többen is. A lényeg viszont, hogy aki ott volt, az csakis jól érezhette magát, nem is hiába! Az előzenekari posztot a kecskeméti Nova Prospect töltötte be, akik lendületes powerpopjukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe, és az előzetes ismeretek alapján én is egy fiatalos, ütős kis bandára számítottam, és számításom be is vált,a gyönyörű énekesnővel kiálló együttes eljátszott jó pár számot a most megjelent debütáló lemezükről (Lépj ki az árnyékból), nekem a nyitó A végső part volt a kedvencem, de a többit is jó volt hallani. Aztán egy fél órás várakozás után jött is a Gyöngyvér, akik az eljátszott 18számon belül két kivétellel teljesen bemutatták az új korong számait (ezek közül több már ismerős volt ugye, és az Őstűz már most hatalmas kedvenc), de kis hazánk gothic-színterének vezető bandája egyéb meglepetésekkel is készült, amik közül az egyik a koncert közben felbukkant hastáncos lányok produkciója volt (és nem csak a koreográfia volt lenyűgőző, hehe), valamint a Vörös köd-ben vendégeskedő Bazsó Laci (The Morning Star) felbukkanása is kuriózumszámba ment (hörgés Gyöngyvér koncerten? Miért is ne!), és nem is teljesített rosszul élőben sem. Arányosan játszottak az előző két albumukról is a srácok, és nagy örömömre szolgált, hogy a Világok virágá-s Hol baj nem érhet el is előkerült - remélem nem utoljára. Gyöngyvér koncertről már írtam ide sokat, ez viszont az eddigi legkülönlegesebb élményem volt velük kapcsolatban, pláne hogy most vettem is egy spéci kis Gyöngyvéres-tollat (egyébként érdemes belenézni a teljesen megújult merch-kínálatba). Másnap pedig irány a Fezen, ahol aznap fellépett két kedvencem is, név szerint a Dalriada és a Paradise Lost. Dalriada ismét csak jól sikerült, habár a hangzás kicsit kásás volt, de nekik ezt is megbocsátjuk, így is jó volt hallani újra a Szent László I.-et, valamint a régi nagy kedvenceket. Viszont az est főbandájához, akik miatt tulajdonképp jöttem, sajnos nem kapcsolódik túl sok pozitív élményem. Amennyire vártam ezt a koncertet, annyira csalódás volt a közönség mentalitása (aki még a One Second-on is képes pogózni, azt csak sajnálni tudom..). Egyfelől sikeresen elrontották nekünk, rajongóknak ezt a koncertet (nem egy nagy élmény percenként nekiesni az előttünk állóknak), és nem is hiszem, hogy ez egy olyan együttes lenne, akiknek a fellépésére ez egyáltalán passzolt volna. A banda levonulása utáni Vissza!-Vissza! üvöltözésre már nem is mondok semmit, mindenesetre hogy én erre a fesztiválra jövőre nem jövök, az is tuti.. Ezek után még az együttes is nagyon keveset játszott (55 perc), és sajnos mellőzték a teljes 2005-ös Paradise Lost-albumot, valamint a most megjelenő újról sem hallhattunk semmit, de ez volt a legkevésbé lényegesebb, mert mindegyik korszakukból, mindegyik albumukról vannak nagy kedvenceim, tőlük bármit szívesen hallok, és egy Say Just Words vagy The Enemy élőben is üt - habár az énekes Nick Holmes-nak néha erőlködnie kellett egy-két tisztább hanggal. Azért szerintem nem kellene ennyire csak a régebbi albumaikat preferálni - az újak között is szép számmal vannak fantasztikus számok, a régebbi korszakaik rajongói meg úgyis mindenen csak fanyalogni tudnak. Mindenesetre, legközelebb remélem már szerencsésebb helyzetben tudom megnézni őket. Éjjel még láthattunk egy Nightquest-bulit is, én immár másodszor, és most sem csalódtam bennük, előadásuk nálam már-már vetekedik az eredeti banda színvonalával (az énekesnő még mindig páratlanul szép). Amennyire vártam az angol gothic-legendát, annyira kevésbé sikerült az élmény, viszont a Gyöngyvérnek így is kijár egy hatalmas dicséret - ismét kitettek magukért!