Verlaine - Érzelmes párbeszéd

A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az éjszakán.

Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.

A vén parkban didereg a magány,
s multat idéz két boldogtalan árny.

- Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?
- Mi köze hozzá? minek érdekeljen?

- Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? - Nem.

- Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és gyönyörünk! - Lehet, hogy az volt.

- És kék az ég s a remény végtelen.
- A remény eltünt, egünk fénytelen.

Riadt bokrok közt jártak, két kisértet,
és csak az éj hallotta, mit beszéltek.

Enter Shikari - Common Dreads & Drop Dead, Gorgeous - The Hot N' Heavy

2009 két (számomra) legjobban várt post-hardcore albumáról írnék most, ezek pedig az Enter Shikari és a Drop Dead, Gorgeous új albumai. Mindkettő együttes régóta a kedvenceim közé tartozik, ezért is vártam már nagyon, mivel hozakodnak elő. Az Enter Shikari debütalbumával, a Take to the skies-szal egycsapásra berobbant a köztudatba, és nagyon is magasra tették a mércét ezzel az újító, cseppet sem szokásos anyaggal. Nem is hallottam angyon más bandát, aki a post-hardcore világát ilyen szinten vegyítené elektronikus hatásokkal, 'Shikari-ék viszont bebizonyították, hogy amilyen különös, ugyanannyira bombabiztos is volt az ötlet. Új albumuk, a Common Dreads jelszava akár a "még több elektronika, még dallamosabb ének" is lehetne, hiszen már rögtön a Solidarity-nél megtapasztalhatjuk, hogy 'Rou' Reynolds énekes itt sem spórolt a trance-es elemekkel, és a The Jester-be is egy olyan ütős részt építettek be, ami a legtöbb DJ becsületére válna. Mégsem kell megijedni, nem váltottak irányt, ugyanúgy jelen vannak továbbra is a durvább énektémák. Viszont ezen a téren némi poposodás is megfigyelhető, főleg olyan tételeknél, mint a No Sleep Tonight, ami a Fall Out Boy Sugar, we are goin down.. című szerzeményét juttatta eszembe (remélhetőleg Shikari-ékból nem lesz ügyeletes tinilány-kevenc).Összességében, minden változásával együtt ez egy remekül sikerült korong, amit ugyanúgy szívesen fogok hallgatni, és e sorok megjelenésekor már ugyan túl leszek rajta (ha minden jól megy), de kíváncsian várom, mit fognak nyújtani az Azfeszten.

A DDG két éve adta ki előző albumát, a Worse than a fairy tale-t, ahol a debüttel megkezdett tuat folytatták. Erről most sem tértek le, 12 újabb káosz-szülte számot hallhatunk tőlük, ami ugyan messze van a Dillinger Escape Plan vagy a Psyopus őrületétől még, de aki ismeri Danny Stillmann bandáját, az tudja, mit várhat tőlük. Jelenleg még nem mutatta ki számomra a foga fehérjét ez az album, de időbe került az is, míg az előző lemezek beértek, szóval nincs okom aggódni. A humoros számcímek mellett (Internet Killed the video star, There's no business like snow business) fogós pillanatoknak épp úgy nincs híján a The Hot N' Heavy: elég csak megemlíteni a Southern lovin sodrását, vagy a zárótéma üvöltős katarzisát. És remélhetőleg már egy honi koncertre sem kell sokat várnunk: egy a tavalyi Altamont! Never say die turnéhoz hasonló csomagba szerintem simán beférnének.

Szerzők

A Szerzők egy norvég dráma, amiről már régebben hallottam, és most, hogy alkalmam volt megnézni, kapva kaptam a lehetőségen. Két fiatal srácról van benne szó, akik mindketten írói babérokra törnek, viszont nem megy minden olyan könnyen nekik, mint azt remélnék. Ennyi a történet sablonosan összefoglalva, konkrétan pedig midnenről szól, amiről film szólhat: szerelem, barátság, irodalom, fiatalság, csalódás és boldogság. Ez egy elsőfilmes rendezőnél nem is szokatlan: sokan ilyenkor mindent bele próbálnak sűríteni alkotásukba, amit az életről gondolnak, sokan ebbe bele is buknak, itt viszont remekül jön ki a film a helyzetből. Olyan embereket mutat be, akiknek élete szorosan összefonódott a művészetével, ezen belül is az irodalommal. Életben való önmagukra találásra törekvésük a Zabhegyezőt juttatta eszembe, persze ezen kívül sok hasonlóság nincs, csak ugyen ekem mindenről ez a regény jut eszembe:D Érdekes, színvonalas film.

Kurt Vonnegut - A Titán szirénjei

Kurt Vonnegut az egyik valaha volt legjobb amerikai író, kivétel nélkül az összes műve fantasztikus és élményekkel teli olvasát kínál, nemhiába az egyik kedvenc íróm. A Titán szirénjei nemhiába vált klasszikussá, ugyanis Vonnegut egyik (a szó szoros értelmében) legfantasztikusabb és legcsodálatosabb története, ami lényegében az egész életet magába foglalja, illetve az azt körülvevő kérdéseket, rejtélyeket. Az író sajátos magyarázatot ad olyan kérdésekre, mint pl miért is vagyunk ezen a világon, mit is jelent a boldogság, illetve elérhető-e, mennyit ér a szabadság, a teljes önállóság, és vajon birtokolja-e egyáltalán bárki is. És bizony, ahogy tőle megszokhattuk, a válaszok cseppet sem szokványosak, ugyanúgy elképesztőek, mint humorosak, vagy éppen katarzisértékűek - mindegy, melyik szóval illetjük, olvasni kell ahhoz, hogy megértsük, mit is jelentenek Vonnegutnál ezek a szavak.
A történet helyszíne ezúttal nem korlátozódik le bolygónkra - belecsöppenhetünk a Mars és Föld közötti egyenlőtlen háborúba, csakúgy mint az azt követő új földi vallás kialakulásába. Vonnegut zseniális emberismeretéről tesz ismét tanúbizonyságot, csakúgy mint mesteri képességét a lendületes és letehetetlen művek megalkotásához, egész világok felépítéséhez, és felesleges is szaporítanom a szót, ezt bizony megint csak ajánlani tudom.

Valóság:D

Radnóti Miklós - Zápor

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
nyújtózik, az izmok erős szövedéke
még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!
Emlékezik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

Nick Hornby - Vájtfülűek brancsa

Hornby regényeinek sajátosossága az a fiatalos és lendületes elbeszélésmód, amivel a nagy klasszikusokban nem nagyon találkozhatunk, a kortárs irodalomban pedig sokszor nem társul az elvárt igényességgel, színvonallal.Több művét is megfilmesítették már (Pop, csajok, satöbbi; Fociláz; Egy fiúról), köszönhetően fantasztikusan lendületes történeteinek. Jelen könyv nem egy újabb alkotása: Hornby több mint 2 éven át írta rovatát (2003-tól 2006-ig) egy amerikai folyóiratnak (Believer), amiben minden hónapban beszámolt friss olvasmányélményeiről. A magazin alapszabálya, hogy semmilyen könyvet nem pocskondiáznak, emiatt is több könyvet megnevezetlenül jellemez, viszont nem jellemző rá sem, hogy igyekezne mindenben hibát keresni. Ezeket a cikkeit olvasva kirajzolódik előttünk egy olyan olvasó képe, aki igyekszik mindig a legjobbakat kiválasztani, aki elkötelezett rajongója a szépirodalomnak, de emellett rengeteg egyéb hobbijára is szakít időt. Nagyon is élvezetes olvasni vicces megjegyzéseit, ha lehet azt mondani, itt bizonyosodhatunk meg legjobban az író zseniális humorérzékéről (kedvenceim a Brancsról és a hozzájuk fűződő viszonyáról való megjegyzései), csakúgy mint témában való jártasságáról. Ugyan az általa olvasott művek számomra nagyrészt ismeretlenek voltak, de amit olvastam, ott többnyire egyet is értettem Hornby véleményével (egyedül az Adrian Mole-könyv kapcsán volt csak némi kifogásom, de akkoris inkább csak kukacoskodásból:)). Minden elismerésem az íróé, aki alapból az egyik kedvenceim közé tartozik, hiszen nagyszerűen képes egyesíteni az élvezetes, fiatalos irodalom elemeit a színvonallal. Érdemes megismerkedni vele.. ha belekezdesz, úgysem fogod tudni letenni:)