Blind Myself - Pomogácsok

elég aktuális úgy vélem (habár mikor nem az...):

Úristen, ti is hallottátok?
Itt van valami, ami visszalopja a tüzet
Eltünteti a vonásainkat (az arcunkról)
És alágyújt majd a szent zászlóinknak

Meneküljünk, itt jönnek a pomogácsok!
Beköltöznek, hogy kilopják a szerveidet (a bőröd alól)
Metszenek maguknak az agyadból
Hogy az legyél, ami igazából eddig is voltál

Úristen talán már ide is értek
Hogy felsózzák a szülőföldünket
És feldúlják a templomainkat
És betiltassák a cukor pótolhatatlan ízét

Meneküljünk, itt jönnek a pomogácsok!
Beköltöznek, hogy kilopják a szerveidet (a bőröd alól)
Metszenek maguknak az agyadból
Hogy az legyél, ami igazából eddig is voltál igazából (igazából)

És most következzen a fához kötözött józan ész igazsága:
Döm-dömdöm-döm-dömdödöm
Mit nem értesz ezen, mi a faszt nem lehet ezen megérteni
Döm-döm-döm-dömdödöm

Mi kelti ezt a zajt?
Talán már ide is értek!

Meneküljünk, itt jönnek a pomogácsok!
Beköltöznek, hogy kilopják a szerveidet (a bőröd alól)
Metszenek maguknak az agyadból
Hogy az legyél, ami igazából eddig is voltál igazából (igazából)

Csak általános paranoia!

Anathema - Könnynek kincse (fordítás)

Az Anathema egy angol gothic metal/alternative metal banda, 1990ben alakultak, a doom/death irányzat egyik fő megteremtőjeként a Paradise Lost és a My Dying Bride mellett, de aztán fokozatosan eltávolodtak a korábbi zenei világtól, így létehozva egy sokkal lágyabb, kevésbé "fémesebb", de ugyanolyan minőségi és élvezhető hangzást. Szövegeik számomra nagyon sokat tudnak nyújtani, sokat tudok rajtuk gondolkozni, és az ilyeneket nagyon szeretem, sokkal értékesebbnek tartom ezeket az együtteseket, mint azokat, akik a szövegeikre nem helyeznek különösebb hangsúlyt. Több Anathema-dalszöveget lefordítottam már, ezeket igyekszem majd feltölteni, most a Serenades album (ami az első volt a sorban) egyik dalának átírását teszem közzé, ennek eredeti címe: Sweet Tears.

Anathema - Könnynek kincse (Sweet Tears - fordítás)
Album: Serenades

Egymás karjaiba feledve
könnyünk tengerében feredve
édes bánatodba szeretve

ez a teljesség el nem veszett,
és immár soha nem felejtett

Mint remegés végigfutva gerincemen,
magányos éjek még mindig keringenek,
és továbbra is vágyva említelek

Ez a teljesség el nem veszett,
és immár soha nem felejtett

A lány már tovaszállt, de álmaiban él,
lelke éber és sikolya az égbe tér,
a zokogó fűz könnyének hangja elér,
lelkeink alatt eszmél...

...hol minden öröm régen álomba merült,
ragyogásunk fénye a mennyekbe került...
könny ízében hevült