Paul Éluard - A Föld oly kék...

A Föld oly kék, mint egy narancs
Nincs tévedés a szavak nem hazudnak
Nem engednek dalolni többé
A csókoknak kell megegyezniük
A bolondoknak a szerelemmel
A ő jegygyűrű-szája
Minden titok minden mosoly
S megbocsátás milyen ruhája kell
Hogy meztelennek lássuk őt.

Zöldben virítanak a darazsak
Ablakok gyöngysorát
Fűzi nyaka köré a hajnal
Szárnyak födik a lombokat
Tiéd a napfény minden gyönyöre
Minden napsütés a földön
Szépséged útjain.

(Somlyó György fordítása)

Sigh - Messiahplan

Converge - Concubine/Fault and Fracture

Sleepytime Gorilla Museum - Helpless Corpses Enactement

Nagy László - Csodafiú-szarvas

Tavasz kerekedik,
bimbó tüzesedik,
jázminfával fényes
agancs verekedik,
csodafiú szarvas
nekitülekedik,
nekitülekedik.


Jázminfa virágát
lerágom hajnalra,
inaimmal ugrok
nyárdelelő napba,
pörkölődök, vékonyodok,
maradok magamra,
maradok magamra.


Vadászok meglőnek,
golyó a szügyemben,
Balatonban a sok víz,
mind az én könnyem,
sírva sírok, sírva sírok,
ha sietek lemaradok,
csodafiú-szarvas
hiába vagyok,
hiába vagyok.


Deresen, havasan
eljön a karácsony,
csodafiú-szarvas
föláll az oltáron,
szép agancsa gyúlva gyullad:
gyertya tizenhárom,
gyertya tizenhárom.

Nemes Nagy Ágnes - Között

A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.

Az ég s a föld között.

A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai --

A nap s az éj között.

A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között --

Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei --

Az ég s az ég között.

Saját

Vezényszóra nemesül

1

az akarat és a vonzatok
lelkendeztek virradatról virradatra
a rossz hangzástól virulva mely köntösében
Ha-Nocri de gyenge Pilátus saját tudata
csak egy túlélő hibádzik ki vétkes
mert a halál itt egyesít végre minden
Miatyánkra iszkoló kezet
védd a tekinteted
lásd vakítja a méregszemű képzelet
újra szégyenül a mutatvány hogy
vezényszóra nemesül
őrült kacajban vért említve semlegesül

2

kereste a szőkeszín kéklő ösvény jelenét
de csak a szenvedélyes semmiség
percbe vetett ragyogó hitét lelte
önmagában

3

írásba fogva vágyakozás dühe
ömleng hogy életben két pillanat
mely igazán mellékes igazán
szülte a rengeteg erőt és múltat égetett
elmebeteg reszketést
volna ha nem napot tépve szolgálja
azóta is a száz éve zárt tekintetet

4

virágzott és hervatag
bólintott mert lagymatag
gyertyát fújt és nevetett
senkit jobban megvetett
igazolt hogy elveszett
eréből húst tervezett

5

aki mind megszámlálta a csillagokat
de nem látott túl fátyolszín felhőkön